Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - P. Virágh Rajmund: Szent Ferenc fiai Esztergomban

98 P. Virágh Raymund gyönge lelkűek gondozását, a görnyedezők támogatását, a hitben tévelygők térítgetését." A testvérek szent buzgalommal látnak hozzá e magasztos programm megvalósításához. Bejárják Olasz-, Francia- és Németországot. Innen veszik útjokat Magyarország felé. Magyarhoni letelepülésük II. Endre alatt 1224 körül történt, mint ezt a mariánus ferencesek hagyománya tartja, Ez évben ugyanis Lipót herceg meghívására Ausztriába érkezett pisai Albert ferences több társával s rövid idő múlva néhányat Magyarországba küldött. Mivel Esztergom érseki és királyi székhely volt, érthető, hogy itt kopogtattak legelőször a ferencesek, hogy felajánlják az egyháznak szolgálataikat. Minthogy szives fogadtatásban részesültek, a király és érsek támogatásával Esztergomban építik fel első rendházukat. A ferencesek ezen magyar anyaházából indulnak ki a testvérek, mint munkás méhek, az ország különféle városaiba, ahol hamarosan megkedvelik őket. Lassankint annyi rendházuk épül, hogy külön rendtartományt (provinciát) alakíthattak, amelyet mindjárt kezdetben a magyar anyaházról „esztergomi rendtartomány"-nak neveztek el. Ezt bizonyítják IX. Gergely pápa 1234. aug. 16-án és 1235. aug 31-én kelt bullái, melyeket a ferencesek „esztergomi tartományfőnökéhez" intézett. A ferencesek igen szomorú időben érkeztek Magyarországba. II. Endre király veszélyes útra tévedt, ami az ország romlását vonta maga után- Gyenge uralkodása alatt lehanyatlott Ih királyi tekintély, elhatalmasodtak a főurak, akik elnyomták a nemeseket és a jobbágyokat ; birtokokat, királyi és egyházi javadalmakat foglaltak le. Még ennél is szerencsétlenebb állapotot teremtett a király szerencsétlen pénzügyi politikája. IX. Gergely pápa 1231-ben ezt írta Róbert esztergomi érseknek: „Rettenetes dolgokról kapunk hírt, ami a fájdalom éles tőre gyanánt járja át szivünket . . . Félő, hogy a lelkekből kivész a hit, ... a királyi tekintély elenyészik." A bajok orvoslásával a pápa az érseket bízza meg, de a fáradozás hiábavaló. Majd Pekorart bibornok-püspök buzgólkodik e kényes ügyben. Endre kerüli a találkozást. Végre a bibornok előtt Esztergomban okiratban megígéri, hogy a bajokat orvosolni fogja. Endre azonban nem tartotta meg lekötött királyi szavát. A bibornok 1234-ben a végső eszközhöz fordult. A boszniai püspököt, a ferencesek magyarországi főnökét (ki Esztergomban székelt) és a szent Domonkos rend perjelét megbízta, hogy a királyra és tanácsosaira az egyházból való kiközösítés és az udvar területére az egyházi tilalmat (az interdictumot) mondják ki. A veszedelmes parancsnak a megbízottak habozás nélkül eleget tettek, de az érsek az ítéletet nem hajtotta végre, sőt a pápa is 1235. augusztus 31-én kelt bullájában meghagyta a megbízottaknak, hogy a király ellen kimondott Ítélet végrehajtásában a további eljárást szüntessék meg. Különben a további eljárást feleslegessé tette II. Endre 1235. szeptember 21-én bekövetkezett halála. Ezen esemény eléggé bizonyítja, hogy mily tekintélye volt a ferenceseknek mindjárt magyarországi letelepülésük első időszakában. A bibornoknak nagyra kellett becsülnie a ferencesek esztergomi tartományfőnökét, hogy oly kényes és egyúttal a rendre nézve oly veszedelmes feladatot bízott reá, melynek végrehajtása megkívánta a felül-