Esztergom Évlapjai 1926

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Walter Gyula Knauz Nándor emléke

3 Chronicon Posoniense, felfedeznie! Történetünk e rendkívül értékes forrása, amely a XV- század hagyománya gyanánt maradt az utókorra, Pray György

1 idejéig ismeretlenül lappangott. A legrégibb magyar nyelvemlék hírneves felfedezője volt a szerencsés, aki e kéziratot is először látta, lemásolta és közzétette. Az eredeti kézirat azonban eltűnt. Általános volt a meggyőződés, hogy a becses ereklye nem létezik többé. Képzelhető Knauz rendkívüli öröme, midőn egy napon, elrongyolódott külsőben, nagy negyedrétű kéziratot pillantott meg, amelyben az eltévedt kincs került napfényre! „Hosszas, hónapokon át tartott keresés, sóvárgás után — írja, midőn felfedezését bemutatja — végre sikerült az általán elveszettnek hitt, sőt fáradságom sikertelensége folytán már-már általam is annak tartott, úgynevezett „Chronicon Posoniense" kódexet megtalálnom. Határtalan . . . örömömet csak az fogja méltányolni, ki tudja, mely nemzeti kincsek rejlenek ily kódexekben . . . Ritka nemzeti kincsek ezek, melyeket egy nefe ejtsül hagytak ránk durva szőrmezök alatt hőn lángoló magyar szivet rejtő szerzetesek . . . hogy hadd tudja meg a késő, elpuhult utód, mily véres áldozatába került apáinak e hazát reáhagyhatni."

2 Részletesen leírja azután a drága ereklyét. Megjeleli forrását és korára vonatkozólag azon nézetének kölcsönöz kifejezést, hogy : „semmiesetre sem lehet régibb a XV. század második felénél."

3 Felfedezése óriási feltűnést keltett. Lelkesen üdvözölte Toldy Ferenc, irodalomtörténetünk atyja. El volt ragadtatva a nagyjelentőségű esemény által, amelynek érdemlett megjutalmazása egyik legfőbb óhaja lett. „Csak én primás volnék — irta Ipolyinak — tudnám .... mit csinálnék Knauzból. Knauz valódi Isten ajándéka a történelmi ügynek."

4 Nem állott azonban elszigetelve. Egyhangú volt az érdeklődő körök véleménye, hogy minél rövidebb idő alatt el kell foglalnia a díszes helyet, amely a tudományok felkent bajnokainak soraiban teljes joggal megilleti. Magas kitüntetése nem is késett sokáig. Két év múlva, 1858. december 15-én feltárultak a még csak 27 éves tudós előtt a Trattner-ház kapui, ahol a jelenleg fényes palotájában székelő Akadémia akkor zsellérkedett. Mintha attól tartott volna, hogy a babér, melyet a haza legelső tudományos társulata fűzött halántéka köré, elhervad : még fokozottabb tevékenység által ügyekezett virulását megőrizni és ápolni. Szomorúan tapasztalta, hogy „mig a külföldön — mint írja — szorgosan felkeresnek, kikutatnak minden érdekes adatot, amely egyik-másik ' Szül. Érsekújvárott 1723. szept. 11. Elh. Pesten 1801. szepl. 28. 2 Uj M. Muzeun VI. évf. 393-394. lap. 3 U. o. 403. lap. 4 Pór A. Ipolyi Arnold. 1886. 33. lap.