Esztergom Évlapjai 1926

TÁRSULATI ÜGYEK - Jubiláris közgyűlésünk

70 Társulati ügyek. További beszédében a társulat alapítására vetett visszapillantást és annak célját, feladatát fejtegette. A nagy tetszéssel és gyakori helyesléssel fogadott elnöki megnyitó után Sinka Ferenc Pál a muzeum utóbbi két évi gyarapodásáról számolt be, majd a társulat 30 évvel ezelőtt történt, megalapítását ismertette. Ezen tetszéssel fogadott felolvasás után Oeminenciája a bibornok-hercegprimás lépett az elnöki asztalhoz és általános figyelem között kezdett szólani. Mindenekelőtt megköszönte az aranymiséje alkalmából történő emez ünneplést és ő is minden jót kíván a jubiláló társulatnak, melynek célja — úgymond — legnemesebb: a mult emlékeinek kutatása. Esztergomnak is a múltja az, mely a legbecsesebb és mely a legnagyobb erőt jelenti a város mai nehéz viszonyai közepette. Ehhez a történelmi múlthoz ragaszkodnia kell minden polgárnak és sohasem szabad feledniök azt az erőt és díszt, melyet a prímások itt tartózkodása nyújt a városnak. Midőn Simor primás halála után szóba került a primási székhelynek Budapestre való áthelyezése, ő mindent elkövetett, hogy Esztergom a primási széktől meg ne fosztassék. Bér az országot ért csapások következtében ő is elveszítette birtokait és anyagi erőit, de nem veszett el az az erkölcsi erő, amely a primási székben rejlik. Ez sok érdeket vonz ide, amiből a városra is haszon háramlik. Miként a múltban, úgy most is megtesz minden lehetőt székvárosa érdekében, s szeretetéről és érdeklődéséről biztosítja annak minden igaz ügyét. De érdeklődéssel viseltetik a Régészeti és Történelmi Társulat iránt is. E szomorú időkben vigaszért a múlthoz kell fordulnunk. A költő Garay is azt mondja: „A lelkes eljár ősei sírlakához, s gyújt a régi fénynél új szövétneket!" A történelmet az ókorban az élet mesterének mondották, mert a mult tanulmányozása betekintést enged a jövőbe is. Lacordaire szerint: amely nemzetnek nincs történelme, az még meg sem született. A történelem tanít meg bennünket arra is, hogy az oly erőszakos alkotások, mint a nemzetiségeket egymástól elválasztó trianoni határok, sokáig fen nem állhatnak. A nemzetiségeket a magyar nemzet Szent István óta mindig egyenlő jogokban részesítette; őket mindig megbecsültük és meg fogjuk becsülni akkor is, amikor a történelem erejénél fogva visszatérnek hozzánk. De tiszteljük és becsüljük a királyság intézményét is. Ne feledjük el, hogy a Habsburgházbeli királyok voltak azok, akiknek a 150 esztendős török iga alól való felszabadulásunkat köszönhetjük, amidőn idegen származású vezérekkel és katonáikkal jöttek segítségünkre, mint azt a Bakács-kápolna falain látható egykorú nevek is hirdetik. Egyesüljünk mindnyájan a haza szeretetében. Ne legyen közöttünk visszavonás ; első legyen Magyarország ügye. Szorítsunk mindent vissza, ami minket szétválaszt, még a felekezeti érdekeket is. Egyetlen gondunk ma Nagy-Magyarország visszaszerzése legyen, aminek elérése után lankadatlan munkával, hittel és lelkesedéssel törekedjünk ! Magyarország legelső közjogi méltósága viselőjének ajkairól elhangzott eme hazafias beszéd a jelenvoltakban nagy lelkesedést keltett és sokáig éljenezték a helyére visszatérő bíboros egyháznagyot.