Esztergom Évlapjai 1926

ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora II

40 Sinka Ferenc Pál CsEtecgommegye ős koca. Irta : Sinka Ferenc Pál. Második közlemény. II. Az őskőkorszak (palaeolithicum) emlékei. „Minden emberi tudásnak mindenkoron legfőbb tárgya marad az ember maga ; — és valóban egyedül ő van hivatva arra, hogy önmagára világosságot derítsen." így vezeti be Hermán Ottó, a magyar palaeolithicum első vitatója, a hazánk területén élt ősember létezésének felkutatására buzdító sorait.' Az őskori ember első megjelenésének helyét és idejét mély homály födi- Még semmi biztos támpontunk nincs arra nézve, hogy a geologiai harmadkorban is éltek volna emberek. Mert a nagymenynyiségben talált, kőeszközöknek vélt, de más egyéb lelettel nem támogatott u. n. eolithok, az őskorral foglalkozó tudomány megállapítása szerint, nem lehetnek kormeghatározó tényezők. Az ember első fellépésének kétségtelen bizonyítékai csak a geologiai negyedkorból vagyis a diluviumból mutathatók ki." A diluvium (özönvíz kora) vagy pleistocen a földön az általános eljegesedés kora volt. A vastag jégpáncél az északi félgömbön az északi sarktól a Ráktérítőig is lenyúlt. Németország területét a jégár körülbelül Weimarig borította és az Alpesekben a glecserek nemcsak Svájc középső és északi részét foglalták el, hanem a szomszédos területekre is áthatolva München vonaláig elnyúltak. Franciaország területének legnagyobb részét a Golf-áram által is mérsékelt enyhébb klímája megvédte a jégtől. Az emberek és állatok a zorddá vált északibb vidékekről oda húzódtak. Azért találtak ott oly nagyszámban őskultur-maradványokat. Hazánkat a nagy jégáradat, mint az első közleményben említettük, már nem érte. De a legnagyobb hegységeinkben a helyben képződött glecserek után fenmaradt jég- és fagybontotta sziklaalakulatok, leszakított és sodort kőtömbök, morenák és a tengerszemek mindenütt a jégkorszak kétségtelen maradványai. A sok évezredeken át tartott diluvium azonban nem volt egységes jellegű. Az eljegesedést enyhébb időszakok váltották fel, amikor a jég és hó olvadásnak indult és helyüket viruló tenyészet váltotta fel. Penck és Brückner német geologusok híressé vált epochális művükben' az Alpesekben négy eljegesedési (glacialis) időszakot különböztetnek meg (günzi, mindeli, rissi és würmi), melyeket három enyhébb 1 Hermán Ottó : A magyar palaeolith és tartozékai. Barlangkutatás, 1913. I. K. 10-12. 1. " Lenhossék Mihály: A jégkorszakbeli ember kulturája. Természettud. Közi. 1912. XLIV. K. 348-50. I. Dr. Moritz Hoernes: Natúr- und Urgeschichte des Menschen. Wien, 1909. 1. 197 204. és II. 133-151. I. Hillebrand Jenő és Bella Lajos: Az őskor embere és kulturája. Budapest. 1921. 1 r 20-23. 1. 8 A. Penck und E. Brückner: Die Alpen im Eiszeitalter. Leipzig, 3. K. 1901 —1909.