Esztergom Évlapjai 1926

ÉRTEKEZÉSEK - Soós Elemér: Esztergom vára és ostromai

Esztergom vára és ostromai. 21 számszerijj-mestereivel vitézül védte meg azt. Az ő neve mellett találkozunk utoljára a szünőben lévő várispánság „comes castri'-jával1 A tatárok elvonulása után IV. Béla az esztergomi várat Vancsa érseknek ajándékozta. A vár hadakozó népe és jobbágyai azonban a tatárjárás zavarai alatt elszéledtek, miért is az „érseki vár" fenntartása aggodalmat idézett elő. Azok a szolgálattételtől nemcsak távol tartották magukat, hanem úgy viselkedtek, mintha az ország nemesei volnának. Az érsek panaszára a király kiküldött biztosaival kényszerítette őket kötelességeik teljesítésére." Érdekes leírását adja Esztergom várának a tatárok betörése idejéből Rogerius mester, nagyváradi kanonok. Szerinte a várnak akkor már erődgátjai és magas, erős falai voltak. A Várhegy keleti oldalát egy sziklába kivájt és kifalazott árok vette körül. Víziváros, vagyis a váraljai szakasz falain nyílröpnyire (150—200 lépés) fatornyok állottak. Mint említettük, IV. Béla király uralkodása alatt az egész Várhegy, a Vízivárossal együtt, az esztergomi érsekek birtokába jutott. Azelőtt az érsekek csakis a Várhegy észak-nyugati felén rendelkezhettek. Az adományozás által az egész vár oly kötelezettség mellett jutott birtokukba, hogy tartoznak a várat védhető állapotban tartani, háború esetén pedig 500 lovasból és bizonytalan számú gyalogosból álló bandériummal csatlakozni a király seregeihez. Megfigyelendő, hogy az esztergomi vár újabb erődmúvei a régi várfalak alapjaira voltak felépítve. Ebből kiindulva, a leírások, adatok és később a XVI. században sűrűn megjelenő felvételek nyomán képesek vagyunk Esztergom várának ősi állapota felől is tájékozódni és annak terjedelméről és felépítményeiről egy összefüggő, határozott képet nyújtani. A vár egyes részeinek összefüggő voltát különösen az olasz Rossitól eredő felvételek világítják meg. A mellékelt ábrán bemutatjuk a rekonstruált Árpádkori vár alaprajzát. A várerősség a Várhegyen lévő felső és a Vízivárost magában foglaló alsó védszakaszra tagozódik. A Várhegy teteje háromszögben nyúlik délről északnak és egészben mandula alakot mutat; szabálytalan szegélyéhez alkalmazkodnak a várfalak is. Hossza körülbelül 320 m., legnagyobb szélessége 130 m., középmagassága 66 m. A nagyon egyenetlen fensík területe 10.000 • méterre tehető. Az ábrán a vár keleti oldalán szemlélhetővé van téve a „vár árka" (1. szám). E felett a Várhegy fensíkjának keleti oldalszegélyén húzódik a várfala (2. sz.) és záródik délről a felső (3. sz.) majd az alsó (4. sz.) „védgátfok"-hoz, innen délre a későbben elnevezett „budai körönd"-höz (5. sz.) csatlakozik. A nagykörönd alatt kettős rekeszfalak között vezetett a két régi „védkaputorony" (6. és 7.) alatt felfelé a fellegvár főfeljárója. A felső kaputoronytól a „körfal" tovább húzódik a hegyfoknál lévő régi „védtorony"-hoz (8. sz.), majd a vár i Pesty Fr. id. mű 94. I. és „A hadirendszer átalakulása" 141. 1. Salamon Ferenc: „A magyarok haditörténetéhez", Századok. 1876. 1—17. 1. — Rónai Horvát Jenő : Az 1242. évi hadjárat. Magyar hadikrónika 1. 125. 1. 3 Fejér Gy: IV/2. 292. 1. Pesty Frigyes id. mű 207. 1.