Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Sinka Ferenc Pál: Esztergom vármegye őskora

Esztergom város címere és pecsétje. 83 tőségét felesleges fejtegetnem. A magyar címerrel való kapcsolat a hivatalos várost jelképezi. A kék alapszín (valószínűen égkék) a hazához, királyhoz való józan hűséget, a tornyokon lévő aranykeresztek a városunkat, mint hazánkban a kereszténység bölcsőjét megillető méltóságot jelképezik. (A heraldikai szinmagyarázat szerint az arany méltóságot jelent.) A vörös színről azt olvastam, hogy haragot jelent, de címerünkben nyilván a bátorság s a velejáró véráldozat kifejezője. A négy ezüst pólya az ország négy főfolyóját jelzi, átvitt értelemben pedig az egész ország fölötti uralmat. A városház homlokzatán az erkély fölött látható Esztergom városának márványba vésett, gondosan kidolgozott régi címere. A városház kistanácstermében pedig Háber János ecsetjével lefestve látjuk a város három különböző korból való címerét. Jelen munkám illusztrálására szolgáló régibb és újabb címermásolatok ifj. Bergmayer Rudolf rajza után készült, miért is neki e helyen köszönetet mondok. A rendelkezésemre álló adatokból ezekben iparkodtam Esztergom város különböző időkből származó címereit és pecsétjeit megismertetni. Munkámban szülővárosom iránti szeretetem vezérelt, s ugyanolyan szeretettel ajánlom ezt az olvasó figyelmébe. Legyen ez mentségem, ha az esetleges hiányosságok miatt az érdeklődést nem tudtam volna kielégíteni. 6s£tet?gommeQye őskot?a. Irta : Sinka Ferenc Pál. — Első közlemény. — BEVEZETÉS. Az összes tudományok között legnagyobb érdeklődést az emberiség életével, küzdelmeivel, eseményeivel és művelődésével foglalkozó történelem tud kelteni. Minden nép figyelemmel hallgatja az őseiről szóló mondákat, érdeklődéssel veszi át és őrzi meg a hagyományokat, szeretéttel olvassa hazája történetének évlapjait. Mondái, hagyományai, írott emlékei azonban csak a kulturában előrehaladottabb népeknek vannak. Évezredek multak el, míg az emberiség csak a rovás és képírás feltalálásáig, az egyes fogalmaknak írásjelekkel való kifejezéséig is eljutott. Addig sok nép, sok nemzedék tünt el ismeretlenül és névtelenül, — de nem egészen nyomtalanul. Letelepülési helyeiken fenmaradtak az emberi szellem teremtőképességének alkotásai, a mindennapi élethez szükséges kézi és ipari eszközeik, fegyvereik, edényeik, tűzhelyeik és lakomáik maradványai, egyszóval az egykori létezésüket bizonyító leletek. A történelemelőtti időt nevezzük őskornak, az abban élt embereket ősembereknek; velük foglalkozik az archaeológia praehistorica, vagyis az ősrégészet. Az őskort azon anyagok alapján, melyeket az ősemberek ipari és kézi eszközeik készítésénél fő- és jellemző anyagul használtak: kő-,