Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Kemény Miklós: Esztergom város címere és pecsétje

Esztergom város címere és pecsétje. 81 mányoknál használták, vagy ha a város valakit kebelébe felvett, az erről szóló okmányt szintén ezzel látták el. A kisebb pecsétet a főbiró tartolta magánál s minden egyéb, tehát kisebb fontosságú iratra ezt nyomta rá s ezért 50 dénárt (kb. 60 f.) szedett, mely jövedelmének egy részét képezte. A nagyobb pecsét díja 1 forint volt (1 K 20 f.), mely összeg a város kasszájába folyt be-*) Az 1. József-féle kiváltságlevelet 111. Károly Bécsben 1725. febr. 20-án megerősítette s megengedte, hogy a város a század elején Gyöngyös vidékén megtalált dupla pecsétet használhassa.**) A város azonban az 1725. június 16-án tartott ülésében úgy határozott, hogy az esetleges visszaélések elkerülése végett a pannonhalmi konvent, mint hiteles hely előtt protestál a bárhol és bármely időben ezen pecséttel kiadott okmányok ellen és azokat érvényteleneknek nyilvánítja. A konvent ezt tudomásul vette, a pecsét pedig a három kulcsos ládába került. 1814-ben a nádor felszólította a várost, hogy a Nemzeti Muzeum részére ajándékozza oda a használaton kívül helyezett „ezüst" dupla pecsétet. A tanács először úgy döntött, hogy elkészítteti a másolatát s azt küldi fel a nádornak. Meidl Antal meg is csinálta azt ólomból 2 forintért. Később meggondolván mégis a dolgot, a polgármester s a főjegyző személyesen vitték föl mind a kettőt, hogy a nádor válaszszon azokból. A választás, nagyon természetesen, az eredetire esett.***) A helybeli muzeumban az eredetinek egy gipszmásolata van meg, mely tudomásom szerint Némethy Lajos volt vízivárosi plébános, muzeumőr útján került a gyűjteménybe. Az abszolutizmus korából is van emlékünk. A pecsét nem nagyobb, mint egy normális pecsétgyűrű nyomója. A címer rajta: a kétfejű sas ; felírása : Bürgermeisteramt D. K. F. Stadt (Der Königlichen Freystadt) Gran. Ez azonban nem volt hosszúéletű, mert 1862-ben a város, tekintettel arra, hogy a régi pecsét a sok használat folytán elkopott, feliratban fordult a királyhoz, hogy pecsétjének a kor igényeinek megfelelően való átalakítását és azon a magyar nyelvű köriratot engedélyezze. A király ezt 7458/1862. sz. leiratával megengedte. A körirat szövege : „Esztergom szab. kir. város pecsétje, 1862 " A régi pecsétek megérdemelt helyükre kerültek, az újak kihirdetéséről pedig a város a kir. helytartóság útján gondoskodott. Az új pecséteket célszerűség kedvéért most már több példányban készítették el.****) Ezen újabb pecsétek között némelyeken az előbbi pecsét rajza látható, másokon pedig az eredeti címerrajz van feltüntetveItt említem meg, hogy a kir. helytartó 3243/1862. sz. körleiratában szabályozta az egyes magasabb rangú, főleg megyei tisztviselők pecséthasználatát. Abban az időben ugyanis ezek — többnyire nemesek lévén — saját pecsétjükkel adtak ki okmányokat. A jelzett rendelet akként intézkedett, hogy e „gyakorlatot jövőre is megtartandják, azon *) Statuta Liberae Regiaeque Civitatis Strigoniensis, 1712. **) Esztergom városi titkos levéltár, bádogtokban. ***) Az ólom-másolat és a vonatkozó iratok a titkos levéltárban. •**•) Városi levéltár, 1862. fasc. 1-162. VII-201, VIII—2. 6