Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Sántha József: Esztergom városrészeinek egyesítése

Esztergom városrészeinek egyesítése. 73 vos ellenőrizze a közegészségügyet, a városi rendőrség gyakorolja a közbiztonsági szolgálatot, míg a másik oldalon már a körorvos s a csendőrség dirigáljon. Az ipar és kereskedelem egységes rendezése szintén az egyesítés mellett szól. Az iskolaügy terén is különös volna, hogy a községek polgárainak gyermekei ne élvezhessék azon magasfokú s általuk nélkülözött iskolák előnyeit, melyek fenntartásához pedig maguk semmivel se járulnak hozzá. Majd a pénzügyi helyzettel foglalkozik s a kir. város magasnak tartott, de feltétlenül hasznos beruházásokra fordított adósságaival szemben reámutat a város nagyértékű ingatlan vagyonára ; a költségvetési adatok egybevetésével pedig kimutatja, hogy a pótadóval fedezendő hiány, az egyetlen Szentgyörgymező kivételével, a szab- kir. városban a legkisebb annak ellenére, hogy adósságai miatt húzódoztak annak idején annyira a községek az egyesüléstől. Ezután a személyi kérdésekkel foglalkozik s kimutatja, hogy a községek azon tisztviselői, kiknek ezen alkalmazásuk élethivatásukat teszi, az egyesítés után is megfelelő s képzettségükhöz mért elhelyezést nyerhetnek. Munkálata befejezéseül az előadott érvekre utalással nyugodtan mondhatja, hogy ha az egyesítés talán egyesek személyi akaratával, vagy érdekével ellenkeznék is, mégis oly alkotás, melynél „Esztergom és a szomszéd városok polgárai, akik a millenium ünnepét hivatvák megülni, Esztergomnak s önnön maguknak ennél maradandóbb emléket nem emelhetnek." Az itt röviden vázolt, nagy meggyőződéssel felépített s nagy meggyőző erővel ható memorandumot a kir. város megküldi tárgyalás végett a társközségeknek s ez lesz a további tárgyalások alapja. A községek közül először Szenttamás foglalkozik az üggyel s az 1894. július 29.-i közgyűlésen az egyesítés eszméjét elfogadja s megbízottakat nevez meg a tárgyalások lefolytatására. Szentgyörgymező elvben szintén mellette van, de azzal, hogy feltételeit később fogja közölni. Víziváros álláspontja az ötvenes évekhez képest szintén megváltozik; a július 31.-i közgyűlésen ugyanis az egyesítés tervét egyhangú lelkesedéssel fogadja el a tárgyalás alapjául, sőt egyik tagja, Haudinger Ignác, azon meggyőződését fejezi ki, hogy az egyesítést már az előző időkben végre kellett volna hajtani, mert ez a város fejlődésére igen jótékonyan hatott volna. A közgyűlés ugyan állít fel feltételeket, így a köztisztaság, a közvilágítás, a közkútak fokozott kiépítését, a vagyon igazságos egyesítését, stb.; ezek a feltételek azonban oly természetűek, hogy a kir. város szándékában már eleve benn volt azok teljesítése s így egyáltalán nem jelentettek az egyesítéssel szemben akadályt. Az 50-es évek harcias Vízivárosára rá sem ismerünk, sőt mintha Haudinger Ignác képviselőnek most ismertetett felszólalásában Canossát járna az előző idők sok ellenszegüléséért. Nem is tudjuk a változást mással megmagyarázni, minthogy az akkori ellenszegülése tulajdonképen nem is a jó ügy elleni harca volt, hanem a törvényellenes felsőhatósági intézkedéssel szemben törvényes eszközökkel való küzdés. Másrészről pedig meggyőződhetett arról, hogy azok a különböző okok, így pld. a gőzhajóhoz vezető út kiépítése, melyet érdekeire annyira sérelmesnek tartott s amelyek időközben ellenzése dacára is megvalósultak, egyáltalán nem eredményezték a község polgárainak anyagi romlását.