Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Karcsay Miklós: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyesített vármegyék az 1924. évben

48 Dr. Karcsay Miklós évi XXXV. tc-et, mely a csonka vármegyei törvényhatóságoknak egymással, illetőleg egy szomszédos vármegyei törvényhatósággal közigazgatásilag ideiglenes egyesítését elrendelte és Komárom szab. kir. város önálló törvényhatósági jellegét megszüntette, azt mint ren­dezett tanácsú várost bekebelezve Komárom vármegyébe. Ezen tc. értelmében Komárom vármegye magyar fenhatóság alatt maradt ré­sze, a rendezett tanácsú városként bekebelezett Komárom szab. kir. várossal együtt, Esztergom vármegye magyar fenhatóság alatt ma­radt részével Esztergom székhellyel „Komárom és Esztergom közi­gazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék" elnevezéssel egyesíttetett. A tc. kiemeli, hogy az egyesítés a vármegyék külön törvényhatósági jellegét nem szünteti meg, csak azok közigazgatására terjed ki és ideiglenes jellegű intézkedés a vármegyei törvényhatóságok területi be­osztásának általános rendezéséig. * * * Minthogy az 1923-ban végrehajtott egyesítés mindkét vármegye történetében nagyjelentőségű fordulópontot képez és azzal ezen vár­megyék történetének egy egészen új fejezete nyílott meg, ha ezen vármegyék 1924- évi történetével kívánunk foglalkozni, figyelmünket első sorban az egyesítéssel kapcsolatos kérdésekre kell fordítanunk. Bővebben kell tehát foglalkoznunk ezen kérdés előzményeivel is. A csonka vármegyékbe már az 1922. év nyarán különböző ol­dalról hirek szivárogtak ki, hogy a belügyi kormányzat tervbe vette a csonka vármegyék egyesítését. Az akkori hirek szerint Komárom vár­megyének Győr vármegyével való egyesítésének terve állott előtérben. A vármegye különállása megszüntetésének terve ellen a vármegye in­téző körei és közönsége, úgyszólván, kivétel nélkül az első pillanattól kezdve a leghatározottabban állást foglaltak. Belekapcsolódott a kérdésbe, hogy a vármegyei központi hivata­lok csak nagyon szűkösen és igy is csak ideiglenesen voltak elhe­lyezve, megfelelő tisztviselői lakások nem állottak rendelkezésre. Te­hát a központi hivatalok és tisztviselők végleges elhelyezésének kér­dése hova-tovább megoldandó volt. A tatai járás közönségének egy része és főleg a tataiak és tóvárosiak a vármegye székhelyét Tatára kívánták áthelyezni, és ezt az eszmét már korábban is felszínre vetet­ték, igyekezvén a tervnek hiveket szerezni. A vármegye közönségének nagyobb része és intéző körei ezt a tervet nem pártolták nemcsak azért, mert az elhelyezés kérdése Tatán is csak külön építkezéssel lett volna megoldható, hanem főleg azért, mert nem akarták a külön­ben is óriási nehézségekkel küzdő régi székvárost, a csonka Komá­romot még jobban meggyöngíteni. A vármegye különállásának megszüntetéséről szóló első hirek hallatára önként felvetődött tehát a terv, hogy a vármegye építsen ma­gának saját erejéből egy ideiglenes székházat, ezáltal egy befejezett tényt teremtve és megszüntetve az egyesítés szükségességének indo­kául leginkább felhasználható azon hiányt, hogy a vármegye központi hivatalainak elhelyezésére megfelelő helyiségekkel nem rendelkezik. A vármegye közönsége 1922. évi szeptember 18-ára egybehívott rendkívüli közgyűlésében foglalkozott a kérdéssel. A közgyűlés nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom