Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Lepold Antal: Cserneh János hercegprímás élete

26 Dr. Lepold Antal A kommün bukása után Nagyboldogasszony napján az esztergomi nép, amely a kommün alatt is tüntetően elkísérte őt a templomig és vissza, hatalmas tüntetést rendezett. A bazilika zsúfolásig megtelt. Az érseki palotába csak szeptemberben vonulhatott vissza. Az esztergomi főegyházmegye megszállt részével folyton nehezebb lett az érintkezés. A hercegprímás úgy az esztergomi, mint a többi magyarországi egyházmegyék érdekében a fölterjesztések egész sorát intézte az Apostoli Szentszékhez s kérte az egyházmegyék történeti határainak fenntartását, valamint a törvényes főpásztorok joghatóságának megóvását. Magyarország integritásáért a szellemi fegyverek minden nemével küzdött a béketárgyalások előtt és után. Alapos tanulmányokat írt és küldött az Apostoli Szentszékhez, a párisi, londoni, mechelni érsekekhez és az amerikai püspökökhöz. Egyébként is minden összeköttetését fölhasználta az ország érdekében. A román megszállás enyhítése és megrövidítése ügyében jelentékeny szerep jutott neki. De egészen alaptalan az a bizonyos helyről fölmerült híresztelés, mintha a primás a román-magyar personálunió ügyében tárgyalt volna. IV. Károly királynak első és második Magyarországba jöveteléről előzetesen semmit sem tudott. A külföldi hatalmak fölfogásáról a király-kérdésben állandóan megbízható információkkal rendelkezett. Tanácsait és tetteit mindig a reális helyzet követelményeihez alkalmazta. A budaőrsi csata után a királyt a kormány tudtával, de megbízatás vállalása nélkül Tihanyban meglátogatta s ugyanott tárgyalt Rakovszky Istvánnal, gróf Andrássy Gyulával és Gratz Gusztávval is. A király a prímásnak sajátkezűleg írt okmányt adott át, amelyben a detronizáció ellen előre tiltakozik ! A nyugatmagyarországi kérdésben a primás a végsőkig védelmezte az ország érdekeit és különösen Olaszország rokonszenvének és támogatásának kieszközlésében kiváló érdemeket szerzett. XV. Benedek pápa halála után a primás másodszor vett részt a pápaválasztásban. Kitűnő Ítélőképessége, akkor is megnyilvánult. Még Esztergomból elindulása előtt hangoztatta azt a meggyőződését, hogy Ratti Achilles milánói érsek, volt varsói nuncius lesz a pápa. Rómában hihetetlen agilitással dolgozott szerencsétlen országa javáért. Bámulatos nyelvtudása lehetővé tette, hogy a világ minden részéből jött bibornokokat, a diplomatákat és az olasz politikusokat kellőleg informálja. Az olasz lapok magasztaló cikkeket írtak róla s nyilatkozatait leközölték. Az új pápával és annak környezetével megtárgyalhatott minden függő kérdést. Az ország nyomorát, különösen a magyar gyermekek sanyarú helyzetét meghatóan ecsetelte a gazdag külföld képviselői előtt. Bőséges adományokat gyűjtött a szegényeknek és a külföldi gyermeküdül-