Esztergom Évlapjai 1925
Értekezések - Dr. Lepold Antal: Cserneh János hercegprímás élete
Csernoch János hercegprímás élete. 17 Esztergomot nagyon szerette. Állandó lakást vett benne. Budapestre eljárt, valahányszor ott hivatalos dolga volt. Evenkint kétszer néhány hetet Bajcson töltött, ahonnan gazdaságait naponkint látogatta. Szándéka volt az egész nagy egyházmegyét bejárni, azonban csak két hosszabb bérmautat végezhetett 1913-ban, Nógrád és Nyitra megyében. Azután már megakadályozta útjait a háború. A hercegprímás élete szakadatlan munka. Pihenni nem tudó elméje folyton tervezget. A legfontosabb országos ügytől a legaprólékosabb házi dologig mindennel törődik. Vasszervezete semmi föladattól vissza nem riad. Igényei a legegyszerűbbek. Egészségét rendszeres edzéssel ápolja. Normális viszonyok között Csernoch János nagyokat alkotott volna. Egyénisége mindazokat a tulajdonságokat magában hordozta, amelyek a történelmi nagyságokat jellemzik. Azonban a Gondviselés neki tragikus sorsot szánt. Legjobb igyekezete mellett is tehetetlenné vált a nagy világháborúban s legnagyobb fájdalmára megérte az ország feldarabolását és az esztergomi főegyházmegye 400 plébániájának elválását. Nagysága azonban a tragikumban is kitűnt. Primássága elején igyekezett állásának előjogait tisztázni. Diplomáciai jegyzékváltás történt, amiért a pápai kinevezésből a hercegprimási méltóság kimaradt. Őfelségétől biztosítást nyert, hogy egyházi ügyekben és kinevezéseknél a hercegprímás meghallgatását mindenkor megköveteli. A kath. alapok ellenőrzőbizottságába 1913 november 22-én vonult be a primás. Ennek munkájában mindig tevékeny részt vett. Legutóbb az elnöki tisztet is vállalta. Pázmány Péter egyetemére kiváló gondot viselt. Igen jól esett, mikor az egyetem őt 1913 december 27-én díszdoktorrá avatta s az ünnepség kapcsán kidomborodott a hercegprímás viszonya az egyetemhez. Soha nem szűnt meg a kormány és a király figyelmét az egyetemi tanárok megválasztásának fontosságára ráirányítani. Fölismerte a tudomány nevében folyó destrukció veszedelmességét. A Szent István Társulat közgyűlésein minden évben személyesen elnökölt s felhasználta az alkalmat a korkérdések megvilágítására és a magyar katholikusok tájékoztatására. Újévi és böjti körleveleit maga írta s gondolatait a szentírás csodásan gazdag fölhasználásaival gyönyörű latin nyelven közölte. Minden alapossága mellett szédítően gyorsan dolgozik. Beszédeire hamar elkészül, sőt bármikor a pillanat szüksége szerint könnyen, mégis szoros logikai összefüggéssel, tartalmasan és talpraesetten beszél. Készségét magyarázza a nagy gyakorlat s gazdag olvasottság. Egész napját elfoglaló tárgyalásai és kihallgatásai után esténkint sokat olvas. 2