Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Lepold Antal: Cserneh János hercegprímás élete

14 latát, de a tárgyalások nem vezettek eredményre, mert a néppárt a hatalomban való részesedést is kérte, amit Khuen a koalíció szomorú tapasztalatai utón határozottan elutasított. A választások igazolták Csernoch aggodalmait és finom taktikai érzékét, mert a néppárt elvesztette mandátumainak felét. Csernoch kitűnő szolgálatot telt különösen Tisza István és a protestáns egyházak szempontjából, amikor személyes közbenjárásával kieszközölte Rómában a Ne temere enyhítését s a Provida kiterjesztését Magyarországra, aminek folytán a nem katholikus pap előtt kötött vegyes házasságok továbbra is érvényesek maradtak. A kormány tervei közt volt a katholikus autonomia megvalósítása és a hajdudorogi egyházmegye felállítása. E két tervnek megvalósításában, valamint az állam és az egyház között a jóviszonynak ápolásában a kormány a leghathatósabb segítséget Csernoch Jánostól remélhette. Azért Zichy János Csernoch Jánost ajánlotta a kalocsai érseki székre, ami Ferenc József király kívánságának is megfelelt. 1911 március 8-án kalocsai érsekké neveztetett ki s 1911 június 1-én elfoglalta az érseki széket, amelyen csak másfél évig ült. Gyorsan megszerezte új híveinek fiúi ragaszkodását. Meglepte őt a kalocsai főegyházmegye példás rendezettsége és papságának kitűnő szelleme, amit ismételten kifejezett. Rövid érseksége alatt nem akadt ideje nagy alkotásokra. Mire az új viszonyokat megismerte, már komolyan felmerült hercegprímássá leendő kineveztetésének hire. 1911-ben lett belső titkos tanácsos s Zenta város díszpolgára. Csernoch János már kalocsai érseksége idején a magyar püspöki kar szellemi vezére és az egyházi ügyekben a kormány és az egyház közt közvetítő lett. Az elaggott és beteges Vaszary Kolos hercegprímás mellett a nagy felelősséggel járó szerep természetszerűen a kalocsai érsekre háramlott. Ebben a szerepkörben teljesen lehetetlen volt a pártpolitikai álláspont. Csernoch ugyan nem szakadt el soha a néppárttól, készségesen támogatta azt és Tisza István minden sürgetése dacára soha el nem ejtette, sőt fenmaradásának szükségét mindenkivel szemben hangoztatta, de sem mint kalocsai érsek, sem mint hercegprímás nem vállalkozott arra, hogy ő a főrendiházban, vagy azon kívül politikai kérdésekben egyszerűen az országgyűlési néppárt álláspontját képviselje. Főpásztori állásában a reá bízott fontos egyházi ügyek vitelében nem rendelhette alá magát a néppárti képviselők taktikájának. Éles látása, bámulatos tájékozottsága a legnehezebb viszonyok közt is megmutatta neki a helyes irányt. Mindig az ügyet szolgálta. Tárgyilagosabb és elfogulatlanabb elmét alig mutathat fel az ő kora. Politikai bírálói-