Esztergom Évlapjai 1925
Társulati ügyek - Dr. Walter Gyula és dr. Balogh Albin: Társulatunk múltja
135 Társulati ügyek. régiségtárának látogatottságával versenyzett Ámde közbejött a világháború és mint annyi más jobb sorsra érdemes kultúrintézmény, a múzeum és vele a társulat ügye is holtpontra jutott. Sinka múzeumőr hadba vonulván a múzeum gondviselő nélkül maradt, helyisége meg nem nyilt, a társulat életműködése teljesen megszűnt. Az új élet megindulásához a lökést az adta meg, hogy a háztulajdonos 1920. júniusában felmondotta a muzeum helyiségének • bérletét, úgyhogy új helyiségről kellett gondoskodni. Sok próbálkozás után az is sikerült s a muzeum, bár szűkös helyen, szegényesen, de megnyitható volt. A hosszú szünetelés alatt azonban 1914-től 1922-ig a társulat tagjainak nagy része elhalt, elköltözött. Hogy csak egyet-kettőt emiitsek : tiszteleti tagjaink közül meghalt dr. Wertner Mór, az esztergomi, ill. párkányi országos hírnevű geneologus, báró Szalay Imre, akinek a múzeumügy oly sokat köszönhet, dr. Fejérpataky László, Szalay utóda a Nemz. Múzeum igazgatóságában, a kiváló történettudós; meghalt Némethy Lajos, a társulat első múzeumőre és lelkes munkása, Récsei Viktor, akinek a megalapítás körül oly nagy érdemei vannak. És meghalt Bogisich Mihály, az egyesület nagynevű diszelnöke, meg Pór Antal, akinek hatalmas munkássága a magyar történettudomány dísze s elhunyt a később bakonybéli apáttá lett Villányi Szaniszló. Lemondás, elköltözés folytán megürült az elnöki, mindkét titkári állás is, úgyhogy az egyesület teljes újjászervezésére volt már szükség. Erre a Move is tett kezdeményező lépést olyan formában, hogy a társulat olvadjon bele, de ennek eredménye természetszerűen az ajánlat el nem fogadása lett. A megürült állásokat részben ideiglenesen betöltötte a dr. Walter Gyula elnöklete alatt 1920. év junius 24-én megtartott választmányi ülés, mely után lassan újra megindult az élet. A titkári fölterjesztés eredményeképen 1922-ben fölemeltetett az államsegély s az Orsz. Főfelügyelőség egyébként is támogatta Társulatunkat gazdag könyvadománnyal és erkölcsi támogatással. Kilátásba helyezte teljes kölcsönkönyvtár adományozását is, ha kellő helyiségről gondoskodni lehet. Ugyancsak a Főfelügyelőség küldötte ki ismét Bella Lajos régésztudóst a múzeum új rendezésére a költözés után, úgyhogy a Társulat őszinte hálás köszönetét kell e helyen tolmácsolnom. Sajnos, azóta a hivatal megszűnt, illetve a kultuszminisztérium III. b) ügyosztályába olvasztatott; de reméljük, hogy — amint eddigelé tapasztaltuk is — megőrzi a főfelügyelőség jóindulatát a Társulat iránt. Az újjászervezés munkája egyébként is sikerrel haladt, tagjaink száma örvendetesen gyarapodott, úgyhogy csak az új alapítótagok száma 22, az új rendes tagoké pedig negyedszáz. Tagjaink között tisztelhetjük Esztergom városnak és vármegyének minden kitűnőségét, úgyszólván kivétel nélkül, de mellettük is külön kell megemlékeznem Kádár Gyula ny. vármegyei tisztviselőről, ki magas kora dacára fiatatalos lelkesedéssel karolta föl a Társulat hazafias céljait és — ha szűkös nyugdíjából meg is kell koplalnia a díjat — az alapítótagok sorába lépett. Az ilyen lelkes áldozatkészség talán maga is elég bizonyíték arra, hogy a Társulat működése, legalább szűkebb hazánk szempontjából — csakugyan közszükséglet s így méltó arra, hogy Esztergom