Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Lepold Antal: Cserneh János hercegprímás élete

12 Dr. Lepold Antal köztiszteletnek örvendett, országos tekintélye, fényes munkaköre mellett püspökségre nem vágyott. Dessewffy Sándor csanádi püspök halála után a közvélemény Csernoch Jánost jelölte az ország egyik legfontosabb püspökségére. A kultuszminiszter Őfelségével beszélt a jelöltekről s mikor Csernoch János neve felmerült, Apponyi gróf megemlítette, hogy Csernoch a szatmári püspökséget nem vállalta. „Az kell nekem püspöknek, aki nem akar lenni" válaszolta Őfelsége s kinevezte Csernochot csanádi püspökké 1908 január 12-én. Az új csanádi püspök az országgyűlési ciklus végéig a képviselőház tagja maradt s csak 1910-ben ment át a főrendiházba. A szociáldemokraták egyik vezére panaszkodott, hogy Csernoch tönkreteszi őket a délvidéken. Két katholikus napilapot indított Temesvárott, a katholikus egyesületeket felvirágoztatta, az iskolákat átszervezte. Különös gondot fordított a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék hatalmas intézeteire. A papnöveldét atyailag gondozta, a papságba lelket és önbizalmat öntött. Rövid három évi püspöksége idején a csanádi egyházmegye hihetetlen lendületet vett, aminek egyik beszédes tanuja volt a szegedi kath. nagygyűlés. Az egyházmegye területén fekvő nagyvárosok pasztorációja a püspök legnemesebb becsvágya volt. A városi és vármegyei hatóságokkal ápolta a példás megértést. Csernoch János már csanádi püspöksége idején a magyar püspöki kar egyik vezető tagja s a magyar kormány bizalmának letéteményese volt. Ö bízatott meg a vegyes házasságok ügyében a Szentszékkel való tárgyalással, amelyet sikeresen bevégzett. Városy Gyula kalocsai érsek halála után (1910. okt. 28.) Majláth Gusztáv erdélyi, Prohászka Ottokár székesfehérvári és Csernoch János csanádi püspök voltak a közvélemény jelöltjei a kalocsai érseki székre. Kalocsa leginkább Csernoch Jánost várta, akinek bámulatos közvetlenségét, világos és határozott gondolkodását, gazdag tapasztalatait és gyakorlati érzékét megismerte Városy érsek temetésekor, amelyet Csernoch János végzett. Politikai megfontolások is alátámasztották a kalocsaiak reménységét. A koalíció bukása után a munkapárt kormányzott, amelynek kultuszminisztere gróf Zichy János, miniszterelnöke gróf Khuen-Héderváry, vezére gróf Tisza István volt. Zichy jól ismerte Csernoch Jánost, akivel sokáig egy párton küzdött. Csernoch egész lelki összetételénél fogva higgadt és alkotó politikus volt. Mint pap a néppárt keretében s a koalícióig a liberális iránnyal szemben az ellenzéken helyezkedett el. Azonban ellenzékisége csak az egyház komoly védelmére és tárgyilagos bírálatára szorítkozott. A kormányt jó szándékaiban nem gáncsolta, sőt tanácsaival támogatta. Az 1910-i