Esztergom Évlapjai 1925

Társulati ügyek - Sinka Ferenc Pál: Esztergom Évlapjai (Teendőink)

127 Társulati ügyek. lyek úgyszólván, érintetlenek. Nincsenek még kellőképen kiaknázva a városi és vármegyei levéltárak sem, melyek bő anyagot rejtenek a XVIII. és XIX. századból a megyei és városi élet, közigazgatás, tör­vénykezés, politikai és polgári mozgalmak, vezető emberek, kiváló egyének stb. megismeréséhez. Villányi műve a török világ után ujjá­szervezkedett és épült mai Esztergom ismertetésében csak 1714-ig ter­jed. Az utána következő időkről az övéhez hasonló rendszeres, össze­foglaló munka még nem jelent meg. Egy-egy kis monográfiához nyújt­hatnak anyagot az egyes községek és nemesi családok történeti adatai is. Mindezekből meritett dolgozatok leközlésére fog szolgálni a folyóiratunk. Az egyháztörténelem fejezeteihez sehol az országban oly bőséges anyagot nem találunk, mint Esztergomban, az ősi érseki székváros­ban, ahol a főkáptalanon kivül több társaskáptalan, prépostság, sok szerzetesház, lovagrend, plébánia, templom, ispotály és egyéb egyházi intézmények, főiskolák, iskolák, stb. voltak. Az érsekek, később prímá­sok kiváló szerepe hazánk történetében, viselt dolgaik, életrajzaik már magukban véve elegendő tárgyait képezhetik a koruk történetének megírásához. De folyóiratunkban tág teret engedünk általában a ma­gyar egyháztörténelem bármely fejezetének bővebb megvilágításához, innen a magyar Sión ormáról, mint az a múltban a sok becses érte­kezést, tanulmányt és adatot közzétett „Magyar Sion"-ban történt. Az Esztergomban lévő építészeti, szobrászati és festészeti emlékek megismeréséhez a műtörténet révén jutunk. Csak maga a főszékes­egyház gazdag architektúrájával, szobraival, festményeivel, kincstárá­val, egyházi szerelvényeivel mily kiapadhatatlan anyagát nyújtja a tanulmányoknak. A letűnt századok megmaradt egyedüli emlékei a Szt. István- és Bakácskápolnák különös érdeklődésünk tárgyait képez­hetik. De ott vannak az Árpádkorból az országos műemlékszámba menő kisbényi és a szölgyémi templomok is, a bajnai templom szen­télye és a karvai templom, mely utóbbi a Bakács-kápolnával egyidős. Emlékszámba mennek a város területén lévő többi templomok, kápol­nák, szobrok is, a Bottyán-palota (városház), megyeház és egyéb barokk-épületek, melyekkel műtörténeti szempontból érdemes foglalkozni. A műkincsek egész tárházát találjuk a primási palotában. Simor és Csernoch hercegprímások nagybecsű gyűjteményei azok. Az or­szágos hírű képtár Gerevich Tibor neves műtörténetiróban hivatott el­rendezőre és méltatóra talált. Szakszerű megismertetése egész köte­tet kiván. De érdemes behatóbban ismertetni az ott lévő díszművek és metszetek tórát, valamint a muzeumot is, mely az utóbbi évek alatt sok becses tárggyal gyarapodott. A műtörténethez tartozik az egyházi zene története is, mely Esz­tergomban a főszékesegyház felszentelése óta mindenkor kiváló műve­lőkre talált. Esztergom város és vármegye múltját néprajzi tekintetben is meg­ismernünk kell. A néprajz nemcsak a jelen, hanem a mult rajza is. A népszokásokban, viseletekben, néphasználati tárgyakban letűnt száza­dok vonásait találjuk fel. A népmesékből, mondákból, népköltészetből, nyelvezetből, szólásokból, tájszólásokból, adomákból, közmondásokból, babonákból, tréfákból nemcsak a mostani, hanem a régi idők is szó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom