Esztergom Évlapjai 1925

Rövid közlemények - Einczinger Ferenc: Szent Tamás-hegy nevezetessége

102 Rövid közlemények. tás. Teljes anatómiai tudással, gondos modellirozással, keresztjétől különállóan készült, valóban muzeális értékű alkotás ez. Az S alakban görbülő test szinte kisugározza a megváltás fenséges eszméjét. Jobbra tőle lendületes elhelyezésben, fájdalomtól összekulcsolt kezekkel, glóriával fején, Mária áll. Jézus keresztjével egy talpazaton Magdolna karolja át jobbjával a hatalmas keresztet, melyet megcsókolni készül, míg balját szivéhez emeli. A kereszttől balra, szintén összetett lendülő kezekkel, a női alakként ható Szent János evangelista áll. A szobrok mozdulatai a reális cselekményt adják és tevékenységük teljes jellegzetességében állnak előttünk, a megsemmisítő fájdalom tükröztetésével. Kitűnő alkalom volt szerzőjüknek a szenvedély kisugároztatására, és nagy méretükre is részben azért volt szükség. A mester az apróbb részletek figyelmen kívül hagyásával egyszerre látta az egészet és egyetlen mintázó gesztussal artisztikus futamba szorította a különben bonyodalmas körvonalat. Ruházatuk redői természetes nagyvonalú pongyolaságban, minden stilizáló célzat nélkül mutatják a testformát, keresetlen akadémikus tudákosság s mesterkéltség nélkül. E szobroktól teljesen elüt a hántolatlan termésfát ábrázoló keresztre felkötözött két latornak primitív tudással alkotott és a keresztekhez tapadó alakja. Ez utóbbiak kivitele, valamint a státiók kétféle jellege arra enged következtetni, hogy úgy a szobor-csoport, mint a státiók kétkét különféle mester munkája. S bár a kereszt talpazatán bizonyára az újból való felállítása idejét jelző 1823 évszámot látjuk, valamennyinek karaktere a XVIII. századra vall. Jézus alakjának megmintázása, és a latrok alakjainak kivitele között azonban egy egész világ van E szoborművek jellegzetes bárok alkotások. Ezen stílusnak bölcsője Németország és Németalföld volt, hol a realisztikus hatásra való törekvés főként a templomok belső kiképzésénél nyert alkalmazást. Ez iránybeli jellegzetes emlékeink a szárnyas oltárok. Nagy szerepet játszik a barokban a sok alakos dombormű, a szent történetek drámai mozgalmas ábrázolása, melyeknél sokszor teljes festői hatást értek el. A fejlődés vonala Olaszországban inkább a kőemlékek felé hajlott és ezekben a művészeti törekvések örök forrása, a mezítelen emberi test ábrázolása lett a főprobléma. A reneszánsz mesterei minden emberi érzést és gondolatot ki tudtak fejezni és a virtuskodásra való hajlandóság a későbbi korban a legbizarabb feladatok megoldására ösztökélte a szobrászokat. Ennek a szenvedélyes kornak érzésvilága tápláló talaja lett, túlhajtott mozgalmassága révén, a barokstílus kibontakozásának. A bárok versenyre hívta a szobrászatot a festészettel. A leghevesebb mozgás lehetőségét kereste, fényt, felhőt, hullámot akart plasztikusan kifejezni, csakhogy minél megkapóbb hatásokat érjen el. Domborműveiben, mint e kálvária szobrainál is kitűnik, annyira ment, hogy egyes karok vagy az előtérben álló egész alakok, a relief alapjából kiemelkednek, s ezáltal oldalról is szemlélve érvényesül bennük a plasztika és a tömegek egymásra való ellensúlyozó hatása. A szobrok színezésének eredete is e korra vezethető vissza; itt találjuk a színes és aranyozott oltár-szobrokat, és ez is egyik jellegzetessége a baroknak. A XVII. és XVIII. század formanyelve, a bárok, hazánkban önállóan nem fejlődhetett, mert az akkori idők nagyobb mérvű alkotások létesítésére alkalmasak nem voltak és így az e stíl-