Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

II. HARC A SZOCIALISTA HATALOM MEGTEREMTÉSÉÉRT (Dr. Gábris József) - Az új közigazgatás megszervezése

tevékenységével hozzájárult a haladást gátló erők leleplezéséhez, a haladásért küzdő erők izmosodásához és győzelméhez. Az új közigazgatás megszervezése A proletárdiktatúra győzelme, a Népköztársaság alkotmányának megalkotása után a politikai és jogi alap egyaránt meg volt ahhoz, hogy a közigazgatást is átszervezzék, ami már szükségszerű volt, mert régi szervezetében és összetételében nem felelt meg a követelményeknek. 1950. október 22-én tartották az egész országban a tanácsválasztásokat. Október 30-án ünnepi ülésre gyűltek össze a megválasztott tanácstagok, hogy kimondják a város új hatalmi szervének megalakulását és megkezdjék munkájukat. Az első ülésen Dudás Zoltán, a Választási Bizottság elnöke tett jelentést: „Esztergom város választóinak száma a választói névjegyzék szerint 12 756, ebből 5 749 férfi és 7 007 nő. Október 22-én szavaztak 12 272-en, ebből 5 511 férfi és 6 767 nő. A Függetlenségi Népfront lajstroma ellen leadott szavazatok száma 10, ebből 7 férfi és 3 nő. A szavazástól tartózkodtak 46-an. összesen tehát 56 azoknak a száma, akik nem a Népfront mellett foglaltak állást." Az első tanácstagi választások alkalmával a város lakossága 91 rendes és 46 póttagot választott. A rendes tanácstagoknak kétharmada fizikai munkás. Ezen az ülésen került sor a megválasztottak négy évre szóló megbízólevelének átadására is. A megalakulását kimondó tanács tagjai közül 11 fős Végrehajtó Bizottságot is választott, melynek Anderla Imre, Bárdkai István, Horváth Klára, Maglóczi László, Mezei Sándor, Perédy István, Pifkó József, Sipeki Gyula, Spóner Károly, Szabó István és Tóth Lajosné lettek a tagjai. A Végrehajtó Bizottság első elnökévé Anderla Imrét, elnökhelyettesévé Horváth Klárát, titkárává Szabó Istvánt választották, aki január 1-től polgármesterhelyettes volt. Történelmi jelentőségű nap volt ez, hiszen ez volt az első alkalom, hogy a nép által választott képviselők töltötték meg a tanácsháza üléstermét. Ezt az ünnepi, történelmi hangulatot tükrözték a résztvevők megnyilatkozásai is. „Az ülés megkezdése előtt beszélgettünk egynéhányan mi, tanácstagok azokról az időkről, amikor a munkásembereknek, dolgozó parasztoknak semmi keresnivalójuk nem volt ott, ahol a város ügyeivel foglalkoztak. Ha nagyritkán egyikük be is került közülük a 55