Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

II. HARC A SZOCIALISTA HATALOM MEGTEREMTÉSÉÉRT (Dr. Gábris József) - A centenáriumi ünnepségek Esztergomban

lékművet, melynek megalkotását április hónapban határozta el a város. A Magvető című szoborcsoport — melyet Budapest ajándékozott a városnak — április 30-án érkezett meg. A megyei 48-as bizottság által szervezett kulturális versenyek egyik központja Esztergom volt, a környékbeli falvak (Dömös, Pilismarót, Pilisszentlélek, Kesztölc) fiataljai a városban vetélkedtek. „A város képviselőtestülete — április 28-án a munkáspártok javaslata alapján a centenáriumi év alkalmából Petőfi Sándor, Kossuth Lajos és Táncsics Mihály képeinek a városháza közgyűlési termében leendő elhelyezését elhatározta.'' Később Széchenyivel, Bem apóval és a város 48-as országgyűlési képviselőjével, Besze Jánossal bővítik e sort. A képek leleplezése az 1949. március 15-én tartott díszközgyűlésen történt. 1948. június 8-án határozza el a város képviselőtestülete, hogy Kossuth-emlékművet létesít a szigeten, ott, ahol a szabadságharc nagy alakja 1848. október 18-án a városban partraszállt. Felavatására december 5-én került sor, egy napon az újjáépített Kis-Duna-híd felavatásával, melyet ugyancsak Kossuthról neveztek el. Az emlékművön elhelyezett tábla Martsa István munkája. Az ünnepi évforduló évének őszén a közgyűlés határozatot hozott arról, hogy a szigeten művésztelep létesítésére területet biztosít. Ennek gondolatát a Szabad Esztergom már az előző évben felvetette, ebben az évben pedig két alkalommal ad hírt róla, a megvalósulás érdekében tett lépésekről is tájékoztatja a város lakosságát. Március 3-án foglal állást a képviselőtestület a város üdülőhellyé nyilvánítása ügyében. A Szabad Esztergom már 1946-ban említi, hogy a város készül az idegenforgalomra: „Azt akarjuk, hogy a pesti dolgozók Esztergomban töltsék el hétvégi pihenőjüket." A polgármester ugyancsak 1946-ban a december 31-én tartott közgyűlésen fejtette ki, hogy három fontos tényező megvalósításában látja a város jövőjét. Éspedig: a város iparosításában, iskolaváros jellegének erősítésében és az idegenforgalom további fejlesztésében. Ugyanekkor jegyzi meg, hogy „a város iparosítása, gyárak idetelepítése ma már olyan probléma, amelyet elodázni többé nem lehet." Az Í947. július 1-i közgyűlésén hangzik el: „Az idegenforgalom további alakulását az első követelmények közé helyeztük. .. azért áldoztunk utcáink, tereink virágosítására, szépítésére, valamint tisztántartására, hogy az itt megfordult idegenek szívesen maradjanak körünkben, kellemesen emlékezze3 49