Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

VI. A HÁROM ÉVTIZED KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉS ZENEI ÉLETÉNEK FŐBB ESEMÉNYEI (Kaposi Endre és Dr. Kálmánfi Béla) - Képzőművészeti életünk eseményeiből (K. E.)

itt szerzett barátainak vendégeként a későbbiek során is gyakran időzött Esztergomban. Minden alapunk megvan annak feltételezésére, hogy a körülmények kedvezőbb alakulása esetén Ferenczy Béni esztergomi művésztelepe a magyar képzőművészeti élet igen jelentős tényezőjévé válhatott volna (Ezt a feltevést támasztja alá az az 1948. július hó 23-án — a képviselőtestületi ülésen elhangzott polgármesteri (Dr. Bády István) jelentése is, amelyben az alábbiakat olvashatjuk: „Esztergomot csodás és változatos fekvése szinte predesztinálja a művészek zarándokhelyéül. Közbenjárásunkra és meghívásunkra Ferenczy Béni országos hírű szobrászművészünket sikerült megnyerni, hogy 3 szobrászművész növendékével városunkban a nyári hónapokban letelepedjen. Ezzel reményünk van arra, hogy Esztergomban a „Művésztelep" alapjait sikerült megvetni és idővel festőművészekkel kibővítve oly művészgárdát letelepíteni, amely országos viszonylatban is pótolja majd az elveszett nagybányai művésztelepet.") Esztergom azonban így sem felejtette el neves barátját. Ezt ma már nem csupán a magángyűjtemények féltve őrzött Ferenczy alkotásai bizonyítják, hanem a nagy mesternek a városi könyvtár belső terét díszítő Babits síremléke, a művész özvegyének adományozott „Esztergomért" emlékplakett, és az 1973-ban megnyílt Ferenczy Béni kiállítás, mely a millenniumát ünneplő város rendezvénysorozatának egyik legkiemelkedőbb eseményeként adózott őszinte tisztelettel egy töredékeiben megvalósulva is nagyszabású, szándékában és eredményeiben egyaránt tiszteletreméltó kezdeményezésnek. Az egykori művésztelep két növendéke pedig Esztergom új köztéri szobrain dolgozik. Martsa István Bottyán generális lovasszobrát, Vígh Tamás pedig a millenniumi emlékművet készíti. Hosszabb ideig volt Esztergom vendége Bálint Endre, Miháltz Pál, Kassák Lajos és Gadányi Jenő festőművész is. 1947-ben nyílt meg — talán első nagyszabású vidéki kiállításként — a „Művészetünk Nagybányától napjainkig" című kiállítás az esztergomi városháza dísztermében, amely az elmúlt öt évtized legkiválóbb magyar műalkotásait gyűjtötte csokorba. A Magyar Művészet című folyóirat 1949. március 1-i számában Céo Charles francia költő és műfordító írásából közöl egy részletet, mely éppen ezzel a kiállítással foglalkozik. „Egy francia költő jegyzetei a magyar művészetről" cím alatt a következőket olvashatjuk: „Esztergom központjában a vá152