Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

V. A MŰVELŐDÉSÜGY HÁROM ÉVTIZEDE (Nagyfalusi Tibor és Szóda Ferenc) - Esztergom iskolaváros (Sz. F.) - (Óvodák (104), Általános iskolák (110), Szakmunkásképzés (117), Középiskolák (123), Állami Zeneiskola (131), Felnőttoktatás (133), Felsőoktatási intézmények (136).)

tat. 1973. december 31-én az alapismereti, az esti és a levelező tagozaton összesen 149 tanköteles koron túli személy tanult, s közülük 146 volt a fizikai dolgozó. Dolgozók Gimnáziuma A gimnáziumokban a felnőttoktatás a dolgozók általános iskolájának megindulásával egyidőben — 1952 szeptemberében vette kezdetét. Az I. István Gimnáziumban levelező, a Dobó Katalin Gimnáziumban esti tagozaton folyt a tanítás. A városból és a dorogi járásból évről-évre több dolgozó iratkozott be a gimnázium esti, illetve levelező tagozatára. A levelező tagozaton többségükben a felelősségteljes beosztásban dolgozó, érettebb, az esti tagozaton általában fiatalabb korosztályok tanulnak. A létszámok folyamatos növekedése 1965-ben arra a meggondolásra vezette a Megyei Tanács VB. Művelődési Osztályát, hogy az esti és levelező tagozat összevonásával megszervezze az esztergomi önálló Dolgozók Gimnáziumát. 1971-ben megszervezték a dolgozók gépgyártástechnológiai szakközépiskoláját is, amely évfolyamonként egy-egy tanulócsoporttal működik. 1972/73. tanévben a Dolgozók Gimnáziumának esti tagozatán 204, levelező tagozatán 151 tanuló folytatott tanulmányokat. Jellemző adat, hogy míg az esti tagozaton a 20 éven aluli fiatalok aránya 72 %, addig a levelező tagozaton a 20 %-ot sem éri el. Mindkét tagozaton a férfi tanulók vannak többségben, a nők aránya mintegy 45 %. A dolgozók gimnáziumán kívül a közgazdasági, a Bottyán János Finommechanikai és Műszeripari, a kenyérmezői Bányagépészeti és Bányavillamossági Szakközépiskolában is folyik felnőttoktatás a nappali tagozattal párhuzamosan esti, és levelező tagozaton. Felsőoktatási intézmények A felsőfokú Óvónőképző Intézet Esztergomban első ízben 1892-ben alapítottak „óvónőképző" intézetet, amely azonban két évtizedes működése után 1915-ben megszűnt. Még rövidebb életű volt a felszabadulás után létrehozott hároméves óvónőképző intézet, amely 1951-ben kezdte meg működését és 1956-ban képesítőztetett utoljára. 1970 szeptemberében harmadízben is megindult az 134