Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

V. A MŰVELŐDÉSÜGY HÁROM ÉVTIZEDE (Nagyfalusi Tibor és Szóda Ferenc) - Esztergom iskolaváros (Sz. F.) - (Óvodák (104), Általános iskolák (110), Szakmunkásképzés (117), Középiskolák (123), Állami Zeneiskola (131), Felnőttoktatás (133), Felsőoktatási intézmények (136).)

mény számára a régi épület szűknek bizonyult, tehát bővítéséről kellett gondoskodni. 1970/71-ben a régi épülettel szemben felépült egy modern 10 tantermes iskola és egy 200 fős kollégium. Az új épületben az intézmény középfokú részlege nyert elhelyezést. Ez az iskola megyénk egyik legjobb tárgyi feltételekkel rendelkező intézménye. 10 tanterem, 3 előadó, a legkorszerűbben felszerelt tágas műhely, tornaterem, sport-udvar biztosítja az oktató-nevelőmunka eredményességét. Az iskola átszervezése szakközépiskolává 1968ban kezdődött meg. Az iskolában 1973/74. tanévben 12 tanulócsoportban 327 tanulót oktattak. Az arra rászoruló tanulók részére két tanulószobás csoport működik. A tanulók elméleti és gyakorlati ismereteiket — érdeklődési körüknek megfelelően — 11 szakkörben bővíthetik. A nevelői létszám 24 fő. A nappali tagozaton kívül az iskolában esti és levelező oktatás is folyik. A felnőtt-oktatásban jelenleg 130 dolgozó vesz részt. Állami Zeneiskola Esztergomban a szervezett iskolai zeneoktatás kezdete a múlt századba nyúlik vissza. Az indulás pontos éve ugyan nem ismert, de arra biztos adatunk van, hogy az 1894/95. tanévben már működött a „Dal és Zeneiskola", melynek házbérét (150 forintot) a város fizette. Ez az intézmény azonban kellő támogatás hiányában elhalt, s hosszú ideig csak magánosok foglalkoztak zongoratanítással. 1937-ben Dr. Sztárcsevich László létesített magán zeneiskolát Esztergomban, ahol zongorát, hegedűt és éneket oktattak. Saját helyisége nem volt, a hangszerek is Dr. Sztárcsevich tulajdonát képezték. A felszabadulást követő évek súlyos tanteremhelyzete nem tette lehetővé, hogy a zeneiskola saját otthont kaphasson. Ezekben a nehéz években — a most már „Államilag engedélyezett zeneiskola" — a Széchenyi tér 18. sz. alatti magánlakásba költözött, ahol három tagból álló zenei munkaközösség, Dr. Sztárcsevich László vezetésével, látta el a zenélni vágyó fiatalok oktatását. Aztán a Petőfi Sándor Kultúrotthon adott helyiséget az iskolának, 1964. december 5-én pedig megkapta mai, végleges otthonát, a KISZ Városi Bizottsága szigeti (Szabad Május sétány 12. sz.) épületét. Űj otthonába azonban csak részben tudott beköltözni, mivel abban két lakó foglalta 131