A Dobó Katalin Gimnázium 75 éves jubileumi évkönyve

Vas István Elhangzott Wieszt Eleonóra, 11. a osztályos tanuló elő­adásában MIKOR A ROZSAK NYÍLNI KEZDTEK Emlékszel? amikor a rózsák nyílni kezdtek, Már nem voltunk fiatalok ­Házunk körül virágzó sírkeresztek, Szívünkben sok friss halott. Tudtuk, hogy a boldogság lopott jószág, akkor is, ha férj-feleség Nézi, hogy bomlanak bokron a bazsarózsák, Fogják egymás kezét. -s*82 Sok hajszálad lett ősz éppen abban az évben • Emlékszel? volt is oka. De ami fekete maradt, mégfeketébben Ragyogott, mint valaha. Szemedbe, a töretlen csodájú, vad tükörbe Tört fényeket rejtett a rémület, És zavarosabb lett tiszta, haragos zöldje S attól lett édesebb. Ujjongó áhítattal ébredtünk reggelente, Te a kertre, én terád ­Ez az öreg nyarunk szelíden betemette Velencét és Angliát. Mint furcsa ráadáft vagy veszélyes messzeséget Kezdtük nézni a holnapot ­Ez volt az a nyár, mikor a tél szele szíved Koszorújába kapott. Volt vidámabb nyarunk s merészebb azelőtt, De emlékszel? ez volt a legszebb. Némán kertünkbe hajoltak a szomszéd temetők, Mikor a rózsák nyílni kezdtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom