A Dobó Katalin Gimnázium 75 éves jubileumi évkönyve

agrárértelmiség a kifejlesztett nagyüzemi termelési technikával és technológiával életképes termelési formációt alakított ki. Elfogadtam Erdei Ferenc véleményét: a magyar TSZ világérdekesség, mely a politikának, a tudománynak és a paraszti alkotóerőnek az eredménye. Ugyanerről Németh László egy író-olvasó találkozón így nyilatkozott: „A magyar parasztság a neki idegen formációban is csodálatosan dolgozik, alkotó fantáziával magára szabta az idegen formát, amely az alatta fészkelődő, alakuló, fejlődő tartalom kiteljesedése után, háztáji, melléküzemág, nem is az eredetire, hanem már csak önmagára hasonlít." Akkor fogadtam el ésszel a régi paraszti világ átalakulásának szükségességét, amikor láttam, hogy az otthoniak is Erdei Ferencet és Németh Lászlót igazolták. A gyenge hozamú földeken is jól jövedelmező közös gazdaságot teremtettek. Az önellátó gazdálkodás romjain jól gazdálkodó, virágzó gazdaságot alkottak iszonyatos erőfeszítéssel és a vályogfalú, egészségtelen, komfort nélküli falu mellett vagy helyett, a TSZ-ben és az iparban megkeresett fizetésükből addig elképzelhetetlen, emberhez méltó körülményeket alakítottak ki maguknak. Olyat, amilyenről korábban nem is álmodhattak. Paraszti nézőpontból tekintettem a világra!" - nyomatékosítja az akkor újra elvtárssá vált igazgató úr a politikai lépéseit egész életében meghatározó plebejus szemszöget. Párttagság nélkül biztos nem őt szemelik ki a gimnázium igazgatói posztjára, no meg a szerencse is kellett hozzá: a megye patronáltjaiból lett elege a bizottsági ülésen felszólaló LABOR MIM (Műszeripari Művek esztergomi gyára) vezérigazgatójának, és ő javasolta a szorgalmas és munkáját jól végző kollégium-igazgatót. így kezdődött el a Mazurka-korszak a Dobóban 1968. december í-jén. A zűrzavaros történelmi szituációk korábban nem tették lehetővé, hogy egy-egy igazgató hosszabb időt eltöltsön székében. Fogalmazhatunk megint úgy, hogy szerencsések voltak a politikai feltételek. A 60-as évektől a Kádár-korszak konszolidált időszaka kezdődött össztársadalminak feltüntetett konszenzussal, ami kétségkívül gazdasági fejlődéssel párosult. Nyugodtabb körülmények között dolgozhattak az iskolák, a rákosiáta idők militarizmusa, túlpolitizáltsága enyhült, a pedagógusok jobban koncentrálhattak munkájukra. Talán ezért nem túlzás ezt az időszakot a Dobó egyik fénykorának tekinteni. A szívós, kiegyensúlyozott munkának volt gyümölcse az a sok szép eredmény, amit akkoriban elkönyvelhettünk. A kiemelkedő teljesítmények nem születhettek volna meg egy rossz hangulatú, túlzottan pedáns, a tehetségeket kibontakozni nem engedő környezetben. Ennek az oktatónevelő munkának jó kovásza volt Mazurka Károly. A Dobó tantestülete jó felkészültségű, munkájukat becsületesen végző pedagógusokból állt. Mint az sokszor előfordul, a kívülről érkezett új ember a szükségesnek tartott változtatásokat gyorsan és radikálisan végrehajtja: Karcsi bácsi összefogta beosztottjait, órákat látogatott, a tanórán kívüli foglalkozásokat szigorúan ellenőrizte. (Személyes emlékem ebből az időszakból: énekeltem abban az iskolai énekkarban, amely Reményi Károly karvezető irányításával kovácsolódott jó együttessé. A Károlyok jól megérthették egymátt, mert a reggeli próbák elmulasztása súlyos szankciókat vont maga után: az első óra elején betoppant az osztályba a karvezető Károly, elnézést kért az éppen tanító tanártól, és elvette a későn ébredő kóruüagok ellenőrzőjét, vagy egyenesen a direktor Károlyhoz irányította a lógósokat raportra.) Gimnáziumi vezetőként utolsó nagy feladata az új iskolaépület elfogadtatása volt a tanári karral. Nem ment könnyen, sokan ragaszkodtak a Kis Duna partjának meg-