Zelliger Alajos: Esztergom-Vármegyei irók…

2Í4 — 2-ik kötet. Újszövetség. 4-rét, 406. 1. 3. Breves notitiae de saeris exercitiis et missionibus popularibus quas indigentiis aevi adeommodate exhibet Josephus Szabó. Strigonii. Typ is Joseplii Beimel. 8-rét, 73. 1. 4. Egyházi beszéd, melyet sz. István első apostoli magyar király nemzeti ünnepén Budán a, Nagy-Boldog-Asszony tiszteletére emelt vártemplomban mondott. Pest. Nyomatott Emich Gusztávnál. 1863. 8-rét, 16. lap. Értekezéseit álnév alatt küldte be s közölte a Religio és Nevelés cz. folyóiratban, később azonban a szerkesztő az olvasók általános óhajának eleget akarván tenni, a szerény íróról a leplet levonta és nevét nyilvánosságra hozta. Ezen jeles dolgozatai közül valók: A tanitó anyaszentegyház hit dolgában isteni és csalhatatlan tekintélyivel bir. Kel. és Nev. 1843. I. 5. sz. A régi szent atyák bizonyítványai s a régi protestánsok vallomásai a tanító anyaszentegyházról. U. o. I. 8. sz. Vegyes házasságokban a gyermekek vallásos nevelésére nézve, hite s lelkiismerete szerint melyik házasfél, a protestans-e vagy a katholikus engedhet a másiknak? Bel. és Nev. 1843. I. 22—5. sz. Lelkészi örömpillanatok. 1844. 1. 16. sz. Az oltáriszentség kiszolgáltatásának ünnepólyesbbé tevéséről. U. o. 1844. 1. 21. sz. Jób könyve szent Gergely pápa által értelmezve. U. o. 1844. I. 36—7. sz. Nézetek az egy szükségesről. U. o. 1. 38—40. sz. Emlékeztetés a lelkipásztorság tudományának hallgatóihoz. Rel. és Nev. 1844. II. 2—3. sz. Párbeszéd a papi sz. gyakorlatokhoz. U. o. 5. sz. Vallás és nemzetiség. U. o. 1844. 11. 10—11. sz. A katholieismus életereje s annak jelei. U. o. 1845. 1. 3—6. sz. Az egyháziasság élesztése. Rel. és Nev. 1848. II. 3—5. sz. A papi nötlenségröl. U. o. 26—9. sz. Illyés István. M. Sión. 1863. 881. 1. XVJ. századbeli napló. M. Sión. 1864. 305. 1. Ordinarius sen ordo divinus secundum ritum et consuetudinem almae Strigoniensis Eccdesiae anno 1505. M. Sión. 1864. 654. 1. Visszaemlékezés Szölgyénre. M. Sión. Hl. 334. 414. 1. 307. Szabó Pá!. Született Hidvég hontmegyei helységben 1752-ik évben. Esztergomegyh. megyei áldozárrá szenteltetvén, több helyen végzett lelkészi teendőket. Előbb Varbún, azután Tardoskedden öszszesen 40 évig volt, lelkész, utóbbi években alesperes is. 1820-ik