Zelliger Alajos: Esztergom-Vármegyei irók…

— 117 — 186. Dr. Machovich Gyula. Született, Csáporon (Nyitni in.) 1859. febr. 11-én. Középiskoláit Nyitván, a bölcsészetet Esztergomban, a theologiát Bécsben hallgatta. Fölszenteltetett 18 0. okt. 17-én. Budavári káplán volt, most pedig érs. szertartó Esztergomban. Önállóan megjelent,: 1. Taxii Leo volt s/.iibarlgoiidolkozónak önvallomásai. Szerző endedélyével franczia eredetiből fordította. Esztergom. 1887. 8-rét, 440. ÖB IX lap. 2. A szabadkőművesség elleni szövetkezet kézikönyve és a magyarországi szabadkőművesek névsora. Esztergom. 1887. Nyom. Buzárovits G.-nál. 8-rét, IV és 103 lap. — Megjelent nómot nyelven is. Több tárczaczikket, értekezést irt, utóbbi időkben különösen a szabadkőművességet illetőleg; nevezetesebbek: A coelibatus előjeleiről a kereszténység előtti korban. Kath. Hetilap. 1883. A macskazene eredetéről. U. o. A vakoló, szabadkőművesség és oktatás. Ozikksoroz.it. Eszt. Közlöny. 187. Magyar egyházirodalmi iskola. Ezen czirn alatt az esztergomi papnövelde falai közt működik egy irodalmi egylet, melynek működése, mint egy írod. tényezőként, szereplő egyesületé, szintén munkánk körébe tartozik. Nagyszombatban 1832-lien született ez iskola, mely czéljául a magyar nyelv gyakorlását tűzte ki s mely tevékenységét gyűléseken fejtette ki. 1835-ben már megszűnt ugyan élni, de 1844-ben újra föléledi, hogy a magyarnyelvnek, a hazájuk édes nyelvének lehetőkép való felvirágoztatásához szintén hozzájáruljon. Elete az 1848-iki viharos időkig terjedt, amidőn a lobbi hasznos intézmények sorsában kelle osztoznia. 1859-ben Esztergomban újra föléledni látjuk ezt. Fábián János tauulm. felügyelő u. i. fölfogva egy irod. egyesület üdvös voltát,, a növendékeket serkenté egy ilyennek létesítésére. 1859. jau. 30-ika volt tulajdonképen a most is létező egyesület születésnapja. Ekkor fakadt ki ama forrás, mely idő folytán csendes folyóvá nőve nem csak egyesek-, hanem a közös egyház és haza érdekeinek áldásos előmozdítója lett. Szerényen munkálkodott ez iskola és az. irodalomnak önképzés utján való művelését, ki nem zárva az önképzés második nélkülözhetlen tényezőjét, a szónoklatot sem, szem elől soha sem tévesztő. Sokan mondhatják jó lélekkel, hogy az ismereteknek, mikkel birnak, nem kis részét, nyelvbeli jártasságukat pedig csaknem egészen ezen egyesületnek köszönhetik, benne s tőle nyer-