Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - III. A megye és város adózási viszonyai s a jobbágyság helyzete
79 .nem volt tiz kévére való gabonájok. Kiknek nem volt 10 bárányuk, gidájuk vagy méhrajuk — azok minden egyes bárány, gida vagy méhraj után — 2 drt fizettek. Ugyanennyit fizettek, ha a tizedtárgyak nem ütötték meg a kerek számot (pl. 19 husz helyett, 29 harmincz helyett). A pásztorok átlag 50 drt. fizettek. A szőlőbirtokos jobbágy azonfelül hegyvámot is adott a hegybirtokos földesúrnak; hogy a régi törvények és szokások ellenére ezt is sokszor önkényüleg emelték, arról az 1715: 97. trczikk tanúskodik. 1712-ben nov. 26-án az egyik hegymester panaszt nyújt be a tanácshoz, hogy a káptalan dézsmabiztosa, Spáczay kanonok, a város jogai és szokása ellenére — túlságos módon hajtja be a dézsmát, mert megméri a hordókat is. Tehát az eskü alatti bevallással nem érte be, hanem mérőbotot használt. A földesurat megillető kilenczedet a tizedszedés módjára vették meg a jobbágyon; ettől azonban az egyházi földesurak gyakran felmentették a jobbágyot. Az eszt. érsekség esztergommegyei birtokain több falu fel volt mentve a kilenczedadási kötelezettség alól. Nedeczky Sándor pl. a lábatlani és karvai jobbágyoktól befolyó dézsmáját 62 frt és két mázsa vizában állapítja meg 1695-ben. 1) A telekbirtokos jobbágy úrbéri terhei közé tartott(1548 : 35, 36 és 37 trcz.) a robotmunka vagyis szőlőmivelés, kaszálás és aratás idejében hetenkint 2 napi robotot szolgált; úgy az őszi mint a tavaszi alá egy napon át szántott és vetett s azonfelül fenmaradt még évi 52 robotnapja a földesúr rendeletéhez képest; a zsellér pedig (kinek t. i. rendszerint nem volt külső telke; volt házzal biró és házatlan zsellér) tehetsége szerint. Szántáskor és vetéskor napfelkeltétől napnyugtáig egy-egy napot tartozott szolgálni saját igás marhájával és szekerével. A törvényhozás kizárólagosan csak a jobbágyok csekély jogairól intézkedik ; a szolgalmakat és egyéb úrbéri jobbágytartozásokat pedig a jobbágyközség és földesura között történt szerződésszerű megállapodás szabályozta (úrbér, urbárium). Még egy és ugyanazon földesúr falvaiban sem volt úrbér tekintetében egyöntetűség. A régi szokás és gyakorlat fejlesztette ez eljárást a helyi viszonyok, a föld termésviszonyai, a török hódoltság közel vagy távol volta, a háborús idők s a földesúr kisebb-nagyobb igényei szerint. Átlag a telkes jobbágyok 102. a zsellérek 52 napon át ingyenes földesúri munkát végeztek. Mivel a gazdasági életben a pénz mind jelentékenyebb tényezővé emelkedik, ennélfogva a XVII. század folyamában mindinkább észlelhető azon földesúri törekvés, hogy a nyers termények- és élelmiekből álló szolgáltatásokat a jobbágyok készpénzül váltsák meg. A jobbágy vagyona, személye, családi viszonyai és vallási tekintetben egyaránt a földesura jóakaratától függött. Mert szabad költözési jogát s a törvény egyéb irott malasztját bármikor kijátszhatta. Az urasági tiszt és a falu birája a gondviselés szerepét játsznák a jobbágygyal szemben. Külömben az 1514. évi pórlázadás leveretése után hozott kegyetlen törvények, melyek védtelen rabszolgává tették a szegény job') Nedeczky Gáspár: A Nedeczky család. 118 1.
