Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - III. A megye és város adózási viszonyai s a jobbágyság helyzete
75 által. Egy farkasdi ember 800 fej káposztája után 200-at, egy negyedi ember pedig 1600 fej után szintén 200 fejet volt kénytelen adni vám fejében. Az üres hajóktól is egy frtot, sőt tallért is vett tetszése szerint; gyakran még oly hajóktól is, melyek nem is érintették az erősség területét, hanem a sz. kir. város táján tartózkodtak hajóikkal. Továbbá a városiak és falusiak szénáját is —• szükségletéhez képest — minden pénzbeli kárpótlás nélkül — egyszerűen elvitette. A dunai molnároktól is egy aranyat szedett a regale czimén. Még vak Bottyántól is, midőn borát esztergomi szőlőjéből kimérés végett Bátorkeszire szállíttatta, minden akó után 2 garast, s minden elacfott juha után ugyannyit vett meg. 1701-ben a budai kamarai adminisztrátio meghagyja az esztergomi harminczadosnak és ellenőrének, hogy a város minden fertály szőlő után egy tallért vagyis kilenczedet, továbbá fogyasztási adót s a városba kívülről behozott sör akója után 25 drt. tartozik fizetni. Ehez járul, hogy a kormány szükségleteihez mérten a gabonára és zabra elővételi jogot gyakorolt s igy korlátozta a szabad kereskedelmet. Mert míg szükségleteit be nem szerezte, addig más senki sem vehetett és kereskedhetett. A kir. csak 1701. okt. 22-én szabadítja fel ismét a kereskedelmet. 1) * Az emiitetteken kivül — különösen a földesúr iránt való tartozások képezték még a jobbágyság egyik legfőbb terhét. E földesúri máskép úrbéri terhek azon jogviszonyból folytak, mely a földesúr, mint a fekvő birtoknak gyökeres jog szerint való tulajdonosa s a jobbágy mint a földesúri birtokból számára mivelés czéljából átengedett birtokrész haszonélvezője közt fentállott. Egy ily birtokrészt jobbágyteleknek neveztek, mely helyenkint változó számú szántóföld, közlegelő és beltelekből állott s melyet idővel 1l i telekig is feldaraboltak. A földesuraknak nagy érdekében állott, hogy gyér lakosságú tehát csekély jövedelmet hajtó falvaikat lehetőleg megnépesitsék. s a parlagon heverő földet mivelés alá vétessék. A jobbágyok oda édesgetése czéljából tehát a kölcsönös megegyezés szerint 3—4 évre az ujon települők felmentettek minden földesúri és állami teher alól. Épigy azok is felmentettek legalább egy évre, a kiknek háza leégett vagy elpusztult. A szökevény-jobbágyot földesura bármikor visszakövetelhette; az 1625. 54. trez. óta azonban — 32 év elteltével — e joga elévült.. Azon helybeli elöljárók, a hová a jobbágy letelepedett, tartoztak kinyomozni, hogy honnét jött s erről jelentést kellett tenniök az illetékes vármegyei hatósághoz. Az 1556. 33. trez. előirja a szabad elköltözés módját. E szerint a szolgabíró egy esküdt nemessel adja meg az engedélyt az elköltözésre, ha a jobbágy a kijelölt 15 nap alatt eleget tett minden tartozásának (adósság, adó és úrbéri terhek). Ezen esetben minden ingó vagyonával szabadon elköltözhetett; ») U. o. Lad. H. f, 3 nr. 8.
