Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - I. Esztergommegye újjászületése és szervezkedése

levő kirohanó ajtót is úgy rommá lőtték, hogy teljesen hasznavehetlenné vált s a várfal más pontján kellett ily czólra szolgáló uj ajtót törniök. Az ostromlottak szerencséjére a törökök ügyetlenül jártak el a vár ostromában ; mert a várbeli erődítések első védelmi vonalául szolgáló czölöpzetet és a magasabban fekvő fedett ut (contrascarpe) sáncz-mellvédjét teljesen érintetlenül hagyták. Az ostrom bizonyára máskép végződött volna, ha első sorban ezekre irányozzák ágyuütegeiket; mert ezek lövetése és szétrombolása esetében az őrségbelieknek nem volt volna továbbá is fedett utjok s a várral nehezen tarthatták volna fönt az összeköttetést. E helyett csak oda törekedtek, hogy a fedett ut sánczát valamikép légberöpitsék és az alsó-bástyán lévő várbeli ütegeket leszereljék. Aug. 6-án a hévviz malmoknál ismét két ágyuüteget (4—4 ágyúval) állítottak fél, melyekből oly erővel működtek a Víziváros két kisebb és nagyobb kisdunai sarokbástyája ellen, hogy a nagyobbik sarok-bástyán a védelmére rendelt őrség alig volt már képes helyt állani. A Lipót-bástya 6 nehéz ágyujából alig vala már egy is használható; a Vizivárosból a várba felvezető gyalog ut is annyira ki volt téve a törökök ágyutüzének, hogy uj közlekedési, útvonalról kelle gondoskodniok, mely az ostromlók előtt ismeretlen volt, tehát a közlekedést sem akadályozhatták meg. Ekkor készülhetett az a másik macskaut, mely a Szt.-Györgymező felé fekvő kis körbástya falához vezetett. Aug. 7-én ismét egész napon át folyt az ágyúzás; lövegeikkel ekkor főleg a vízivárosi nagyobbik többszögü sarok-bástyát és a póstakaput rombolták. PZstére kelve 200 török a külső palánkon áttörve, — rohamot intézett a Víziváros ellen; a hajdúk és muskétások azonban vitézül helyt állottak úgy, hogy a támadók nagy veszteséggel voltak kénytelenek visszavonulni. Aug. 8-án ismételték a támadást a nagyobbik sarok-bástya ellen, mely már nagyon meg volt rongálva. Estenden a régi, külső várfal előtt álló palánkot két izben is felgyújtották; majd oly heves rohamot intéztek, hogy a hajdúk már-már ingadoztak és hátrálni kezdettek; Göttinger hadnagy buzdítására és német csapatának támogatása mellett azonban végre is visszaverték a támadókat. Eközben a bombavetést és a réslövés munkáját a vár falán is fokozott mértékben folytatták. E bombák egyike a Vízivárosban valami üregbe esett, melytől szétpattanásakor vagy 100 db. kaszát szórt ki; az őrségbeliek e kaszákat karókra erősítve,— főleg a fedett ut sánczának védelmére használták föl. A folytonosan tartó erős ágyúzás következtében ismét 4 várbeli ágyú vált teljesen hasznavehetlenné; a magas fekvésű fedett ut sánczával azonban a támadók sehogysem boldogultak. A'leguritott töltött bombák s az utolsó éjjelen ledobott (1000) kézi gránát pusztító hatása következtében az ellenség végre a föld alatt (három irányban) futó aknaszerü ut készítéséhez fogott. Aug. 9-én a várbeli felső kaput és a fal egy részét is teljesen lerombolták. Délután a Víziváros külső árkába (melyet a felégetett palánk fedezett) hatolt törökök elűzésére tettek kísérletet; mert ekkor már a sarok-bástya nagyobb