Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Harmadik fejezet. Függelék a lakossági és árviszonyok, továbbá a czéhek történetéhez - II.Függelék - A) A mester- máskép öreg-czéhek

,263 kor személyesen tartoznak megjelenni és ott kellő tiszteletet és áhítatot tanúsítani. Azonfelül évenkint az egy és oszthatatlan Szentháromság ünnepén, Mindenszentekkor és Szt. György' pápa napján kötelesek egy nagy misét mondatni, melyen az összes mesterek kötelesek megjelenni és egyenkint egy szál kettős gyertyát tenni az oltárra 3 dénárral. Ha pedig valaki közülök bármi okból vonakodnék megjelenni e szt. miséken, az ilyes, ha valami észszerű és méltányos mentséggel nem képes elmaradását igazolni, azonnal egy márka viasz lefizetésére Ítéltessék. Midőn valaki meghal közülök, akkor mindnyájan tartoznak összegyűlni a halottas háznál és a holttetemet az egyházba kisérni és ott jelenlenni a misén; végül a halott szülőinek, rokonai- vagy atyafiainak társaságában a tetemet visszakísérik a halottas házhoz. Ha ezt valaki közülök megtenni elmulasztaná, azt azonnal egy márka viasz lefizetésében kell elmarasztalni. Azon templomban, a hova az elhunytat eltemetik, a dékány és a czéhmesterek kötelesek a társulat költségén 2 misét mondatni. Továbbá, hogy a ezéhtársulat kebelén kivül állő semmiféle vargamesternek sem szabad a mondott városban — az országos vásárokat kivéve — a piaczon bőröket venni, vagy bármi néven nevezendő fekete szinti sarukat eladni; kivétetnek mindazáltal a vörös saruk, mint a melyeket a kereskedők is szabadon bocsáthatnak áruforgalomba. Megjegyzendő még, hogy a helybeli szíjgyártóknak is épugy mint a vargáknak jogukban álland tetszésök szerinti időben szerezni be a bőrárukat minden akadály nélkül. Hogyha pedig idegen varga jő e városba lakni, mindaddig nem gyakorolhatja mesterségét, mig csak a szokott módon föl nem véteti magát a czéh kebelébe és a mestereknek az ő szokásuk szerint egy reggelit és ebédet nem ad, a társulat pénztárába pedig ép annyit kell fizetnie mint az uj mester szokott. Ha valaki valamelyik mester leányát vagy özvegyét venné el nőül, az csak egy reggelivel tartozik. Ha akár iparuk dolgában, akár adósság miatt a mesterek közt valami peres ügy forogna fönn, akkor ez esetben a dékány és a czéhmesterek — a czéh hatáskörén belől — egy forint erejéig hozhatnak Ítéletet. Az ítélettel be nem érő félnek szabadságában fog állni, hozzánk fellebbezni ügyét. Ha valaki közülök a szokott időben tartott czéhgyülésre megjelenni vonakodnék, az ilyen mester egy márka viaszra, ha pedig időn kivül a dékán és a czéhmesterek hívására náluk meg nem jelennék, ez esetben azonnal 84 dénár lefizetésében kell őt elmarasztalni. Ha a mesterek közöl az illető az emiitett büntetést elfogadja, akkor a dékánynak és a czéhmestereknek teljes jogukban áll az elitélttől behajtani a büntetést. Továbbá, hogy senki a mesterek közöl két legénynél és egy apródnál többet ne tarthasson s hogy a mesterek évenkint az időszerinti városi birónak egy pár sarut kötelesek adni. A városi tanács ezután kettős pecsétjével megerősíti és kiadja ez oklevelet 1463-ban (feria tertia' post festum Epiphaniarum). Az egész okmányt II. Ulászló szószerint átveszi s megerősíti Budán 1496-ban (in festő sanctae Andreae Apostoli). Mindkettőt ismét átveszi s megerősíti Komárom tanácsa 1569; majd György és Tamás esztergomi vargák kérelmére a Város nagyobb pecsétjével ellátva kiadja számukra 1600-ban. Mindezeket függő titkos pecsétjével megerősítve III. Ferdinánd a komáromi vargák részére kiadta 1655-ben olykép,hogy sz. András egyházát válaszszák társulati templomul, a hol kötelesek leendenek e szabályaikból kifolyó istentiszteleti kötelezettségeiknek eleget tenni. Valamennyit ismét átveszi s a komáromi, győri és pápai varga-közönség részére titkos s függő pecsétjével megerősítve kiadja I. Lipót 1699-ben azon hozzáadással, hogy rég dívó szokásaiknak megfelelőleg az emiitett vargák : 1) városaikban és mezővárosaikban, melyekben czéhekké egyesülve élnek, a nyers bőrökre nézve elővételi joguk a legyen, azokat kidolgozhatják s az országos vásárok alkalmával bárhol, főleg