Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)

215 rajta. 1) Az újvári őrség hajdúsága, mely részben a fejedelem által küldött réz­pénzből kapta zsoldját, az utczákon mint a polyvát szórta szét. Ebeczki István fizetetlen lovassága szétoszlott és a garamvidéki szegénységet fosztogatta és rabolta. A hosszas háborúval járó katonatartás terhei és a kölcsönös pusztítások miatt a köznép országszerte elszegényedett. Hontmegye tehát, nehogy a reákive­tett adó miatt a nép elhagyja falvait', a megyére eső országos adóösszeg le­rovása czéljából Bottyántól és nejétől (1708. aug. 21.) kötelezvényre 6500 frtot évi 6%-ra (egy frtban 20 garast számítva) vett kölcsön — aranyban és ezüstben. 2) A Habsburgházat trónvesztettnek nyilvánító ónodi gyűlés határozata (1707. jul. 14.) és főleg a szerencsétlen kimenetelű trencséni ütközet óta a felkelés ügye egyre hanyatlik. Mikor Pálfi Nyitrát ostrom alá vette, Bottyán mindenfelé küldi a biztató felszólításokat: ha valaha, úgy most van ideje, hogy szolgálják a hazát s a hazaszeretet és hazafiság tényekben nyilatkozzék; de felhívásai hatástalanok maradtak. Mig maga Bottyán fennen hirdeti, hogy sem erejét, sem tehetségét és vagyonát nem kiméli, ha ezzel csak némileg is hasz­nálhat a szabadság ügyének ; 3) addig a hosszú háborúban kimerült, megfogyott és reményével bátorságát is vesztett nemzet körében kialszik a korábbi lelke­sedés tüze. A császáriak aug. végén már az összes dunai átkelőket őrizet alá vették s az összes sajkákat a mocsi szigeten levő sánczukba vitték. Heister előrenyomulása és a hirdetett amnestiára — életük és birtokaik megmentése vé­gett — már egész csapatok pártolnak át a labanczok táborába (Ocskay László, Bezerédy Imre), mely példák csak demoralizálólag hathattak a felkelés hiveire. Bercsényi panaszkodik, hogy nincsenek jó portyázó tisztjei „csak lopni szo­kott az ki jó is," s hogy négyszerte annyi kurucz is elszalad a német elől. 4) Ocskay "László árulása különösen leverőleg hatott az öreg Bottyánra is. Attól fél, hogy a császáriak kezébe kerül; a mindinkább válságossá fejlődő helyzetben ő is reménytelennek látja a további harczot s a kibékülés szüksé­ges voltát hangoztatja, ha a külsegély késik. Hisz életén kivül hosszú életén át szerzett vagyonát is koczkáztatva látta (aug. 29.). Bercsényi kétségbeesésből betegnek és bódultnak mondja (aug. 29.) Boty­*) Az arany és ezüst pénz a hadiszerekért, posztóért stb. a külföldre folyt s az elszapo­rodott rézpénznek már 1707-ben sem volt keletje, úgy hogy kényszereszközökhöz kellett folya­modni. A fehér (ezüst) pénz forgalma t. i. egyenesen eltiltatott. Bottyán még Pápán elrendelte, hogy a ki a rézpénzt (libertás) el nem fogadja vagy becsmérli, annak homlokára kell sütni. Ha a főrendek közöl valaki nem akarná elfogadni a rézpénzt és jószágát, lovát vagy egyéb el­adandó javát fehér pénzen árulja: az 24 frt, a polgár pedig 12 frt büntetésre Ítéltessék. ') A. R. IX. köt. 529. 1. s) U. o. IX. köt. 531. aug. 25. 4) U. o. VI. köt. 111, 132. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom