Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)

t 205 A császári ágyuütegeket 3 ponton helyezték el, u. m. a Szt. Tamás- és Szt. Györgyhegyen, továbbá a városi malomnál; itt állottak bombavető mozsaraik is -— összesen 11 faltörő ágyu. A réslövés ezen oldalról könnyebben megtörténhetett, mint a párkányi oldalról; azonban a czölöpzet és a mély árok, melyek a várhegyet ezen oldalon annak félmagasságáig körülvették, nagy akadályai voltak a támadás sikerének. Starhemberg utóbb a Nagy-Duna partján is ál- , « litott fel ütegeket, hogy legalább nappal megakadályozhassa a várbelieknek a párkányi parton álló kuruczokkal való összeköttetését. Az őrség kezdetben vitézül megállotta helyét; két izben kitört és az ágyutüzet is keményen viszonozta. Egyik kitörésekor oly erővel támadott az ostromlók futóárkaira, hogy az egész német tábornak sikra kellett szállania azok megvédelmezésére; ezalatt pedig az ostromlók nem kis rémületére — Szekeres, kurucz kapitány portyázó csapata hátmögül rácsapott a császáriak táborhelyére. Eszterházy eközben sürgősen tudatta a fejedelemmel, hogy ő a végsőre kész, csak rendelje melléje Bottyánt és a Pozsony felé küldött Forgách hadtestéből adjon neki egy gyalog és egy lovas ezredet. Mert Esztergomot 'csak úgy lehet megmenteni, ha átkel a Dunán s egy éjjel rátör az ostromló hadakra. Eszterházynak azonban már nem volt érkezése tervének végrehajtására; mert az őrség kitartása csakhamar ernyedett. A magyarok és németek közt állandó bizalmatlanság uralkodott; majd valóságos zendülés tört ki az őrségben. Erre a haditanács elhatározta a vár feladását — teljes fegyverben való szabad kivonulás feltétele alatt (Érsekújvárba). Starhemberg örömmel fogadta (okt. 9-én) a nem várt ajánlatot. Az 1700 főből álló őrség tehát kivonult; azonban 300 közülök teljes felszerelésével a császáriak szolgálatába állott. Esztergom e váratlan eleste a mily szégyenteljes, époly káros hatá,su is volt a felkelők ügyére nézve. Esztergommal a dunai átkelés egy fontos pontját vesztették el s ismét csak Karvára kelle támaszkodniok; a dunai hajóhad ügye is halálos döfést szenvedett. „Megvallom, Kegyelmes Uram," — irja Eszterházy a fejedelemhez intézett levelében — „talán soha ilyen búban nem voltam ; de oka semminek nem vagyok, — másoktúl is meg fogja érteni Nagyságod. Adta v.olna Isten, hogy Bottyán uram lett volna Commendans: mert csak egyszeri bemenetelével is sok jó hasznot tett, keménkedését mutatván." Egyúttal ajánlja a fejedelemnek, hogy Bottyánt tegye Érsekújvár parancsnokává, ki szívesen is vállalkozik arra. Ellenkező esetben már Érsekújvár sorsáért is aggódik. Starhemberg tehát könnyű szerrel jutott a fontos vár birtokába; összesen 40 halott és 80 sebesültről emlékezik a német kat. iró. A császáriak okt. 11-én vonultak be a Várba, hol részben ugyan hasznavehetlen, összesen mégis 69 vas- és érczágyut találtak; ezek közöl 19 jó ágyút a vár ujabb felszerelésére fordítottak, a többit Komárom- és Budára küldték. Starhemberg az élelem- és lőszerrel bőségesen ellátott várat br. Bruckenthal (Bruggenthal) ezredes parancsnokságára bízta s őrségül a Friesen ezredből egy zászlóaljat helyezett el a várba s erre hadaival vissza vonult a Csallóközbe.