Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)
188 kednie. '). Csajágit ezredével Almástól a hídfőnél levő sáncz őrzésére rendeli. Bottyán eközben á fejedelem parancsára 5 lovas és 3 gyalog ezreddel GyőrSzt.-Iván (szept. 5.) és Szőnyön át már megindult a fejedelem seregének támogatására. Lovasságával átkelvén a nyergesujfalusi hídon — Komáromot és a Csallóközt tartja szemmel; ha pedig az ellenség Komáromnál átkel a Dunán, összes hadaival gyorsan vissza kell vonulnia, hogy Rákóczy hadaival egyesülhessen. Szept. 12-én a fejedelem meghagyja az Esztergomnál táborozó GyürkyPál tábornoknak, hogy a városban levő palotás ostromló csapatokat (300 ember) váltsa föl Csajági ezredével és tartsa magát készfen, hogy a többi gyalog és lovas hadakkal — a felmerülő szükséghez képest — lehető csendben felvonulhasson a hidhoz és vele egyesülhessen. A palotás csapatok is álljanak készen, hogy hajón jöhessenek át a bálpartra. * * * Mialatt a fejedelem ezen védelmi intézkedésekkel foglalkozik, azalatt a Vár átadását illetőleg is megkezdődtek az alkudozások. Maga Rákóczy is már szívesen véget vetett volna az ostromnak. A várbeliek hangulata is teljesen megérett a vár átadását illetőleg, a mennyiben a felmentő sereg megjelenése felől táplált reményük napról-napra mind jobban tünedezett. Kolinovics szerint t. i. Starhemberg gr. néhány császári érzelmű esztergomi polgár utján még Gutáról értesítette az őrséget, hogy a Vár felszabadítására siet. E remény tette kitartóvá az őrseget és okozta, hogy br. Kucklánder annyira huzta-halasztotta a capitulatio ügyét. 2) Rákóczy*) eközben az aknák felrobbantásához megtette a végső intézkedéseket; az aknákat befödette, a gyújtó kanóczot a lőporral töltött aknához illesztették. Másnap kora reggel azon ajánlatot tett a várparancsnoknak, hogy küldjön ki egy tisztet, a ki meggyőződhetik arról, hogy az aknák készen állanak a felrobbantásra. Kucklánder erre nagyon megijedt. Rákóczy tehát szept. 8-án újra és pedig utoljára feladásra szólította fel Kucklándert s ez érdemben váló határozathozásra 24 órai gondolkodási időt (parola) engedett neki; a tárgyalásokra pedig (Kucklánder szerint) további .6 napot is hajlandó engedélyezni, hogy meggyőződhessenek a felmentő seregbe vetett reménységük hiu voltáról. A fejedelem ellenben azt mondja 4) hogy a capitulatio végett Kucklánderrel már harmadnapja beszédbe eredtünk, a ki a capitulátióra magát rá is szánta; de ugy látom, az aknától is fél (melyét a kuruczok a robbantáshoz ismét kellően felszereltek) «és időt is kiván nyerni magának. !) A. R. I. 608-610. 1. *) Kolinovics id. m. 96. I. *) Emlékiratai, ötöd. kiad. 139. 1. 4) A. R. 1. 613. 1.
