Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)

186 ven érzete merész és sok koczkázattal járó elhatározásra birta őket. Az aknát minden áron hatalmukba kelle keriteniök, ha annak felrobbantását meg akarják akadályozni. Ehez képest éjjel 10 órakor (szept. 5.) egy peczecsatornán át Heister-féle ezredből egy zászlótartót 30 emberrel szép csendesen (Bél M. szerint létrán, miközben a várőrség egy más ponton roppant zajt csapott, hogy a kuruczok figyelmét oda tereljék) lebocsátottak. Ezek közöl ugyan néhányan megsebesültek, (mert Kucklánder szerint az aknától 10—12 lépésnyire 1000 kurucz állott fegyverben!), de mégis behatoltak az aknába, hol a meglepett munkások közöl a munkavezető franczia mérnökalezredest, egy hadnagyot és őrmestert 6 közemberrel felkonczolták, a 4 bányamunkást pedig foglyul ejtették. Az ostromhad ágyúzása és rohamai daczára, (esti 10 órától éjféli két óráig) az aknát nem tudták visszafoglalni; mert a várbeliek erős tüzelése és a felülről leguritott kövek visszavonulni kényszeritették a támadó kuruczokat. A várparancsnok jelentésében ismét dicsérőleg emeli ki a tisztek nejeit és a papságot, mely a lehengeritendő kövek hordásában közreműködött. Az akna már valóban teljesen készen állott a felrobbantáshoz; ennélfogva a lőport (1*2 mázsa) és gyújtó zsinórt a várba szállítottak, de a virradat miatt 3—4 mázsát kénytelenek voltak ott hagyni. Az aknából származható ujabb veszélyek' miatt elhatározták az akna állandó megszállását; e czélból 40 embert helyeztek , el benne, kiket borral, kenyérrel és minden egyéb szükséges kellékekkel elláttak. A fejedelem e kellemetlen hirre legválogatottabb csapait rendelte elő, hogy az ellenséget az aknából kiostromolják. Szept. 6-án déli 12 órakor e czélból 4000 ember és 600 dragonyos jött át a párkányi oldalról. A feladat nem is volt könnyű; a mennyiben a barlang nyílásához csak egy keskeny ösvény vezetett s az ostromlóknak egy félpuskalövés távolából — teljesen fedezetlenül — kellett azt elérniök. Déli 12 órától 5 óráig folyt a küzdelem; a támadás ismételten visszaveretett s csak a lovaikról leszállt dragonyosok által szorítva — s ezekkel együtt közeledtek üjölag a barlang nyílásához, melyből gyilkos tüzeléssel fogadták őket. Ekkor történt, hogy egy muskétás tölténytáskája lövéstől találva —• szétrobbant s ettől ismét a barlangban szanaszét heverő lőporkészlet is felrobbant, minek következtében a 13 rohamot kiállott aknaőrségnek is meneküléséről kelle gondoskodnia. Néhányat közülök egy létra segélyével ismét felhúztak a várba (a peczecsatornán át), kettő azonban kuruczfogságba jutott. A kuruczok erre újra megszállották az aknát; e harcz folyamában állítólag 700 embert vesztettek holtak- é& sebesültekben. A folytonos védelem, ágyúzás és bombázás miatt az őrségbeliek vesztesége is e napon 60 halott- és sebesültre növekedett. A fejedelem e' harczról nem emlékezik részletesen s Kucklánder jelentésével teljes ellentétben — csak azt irja, hogy „rohanó csapataimnak vitéz és büszke magatartása annyira megrettenté a barlangban levő németeket, hogy közeledtükre elhagyák helyüket és felmásztak a hegyre, a mint tudtak."