Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)
183 a várfalat. Végre még is sikerült a Vár falát annak tövéig lerombolni, a mennyiben a hegynek meredeksége engedte —• Írja Rákóczy Károlyi Sándorhoz 1) irt tudósításában." Hogy (Kucklándernek) ideje az reparatiora ne légyen, az elmúlt virradóra (aug. 22.) az ostromot neki bocsátottam vala; a mint is az hadaknak eleje az törésig felment vala: de az nagy meredékenységet hertelen nem superálhatván, recedálni kintelenittetett, két ember halálával és 6 sebes kárával, mivel oly gyarló tüzelése volt az ellenségnek, hogy magaviselése inkább egy sáncz, mintsem ilyen nevezetes várhoz illett volna." Legnagyobb reményét a már megkezdett aknamunkába helyezi. A várhegy oldalán a réstől vagy 6 ölnyire még a régi török időkből fenmaradt egy barlangnyilás, melynek belseje azonban el volt falazva. Ezt akarta tehát aknául felhasználni, hogy segítségével a várfalat felrobbanthassa ; siettetnie is kellett az ostromot, ha még a felmentő sereg megérkezése előtt hatalmába akarta keríteni a várat. A föntemlitett rohamot Kucklánder aug. 20-ára teszi. Leírása szerint kezdetben a kuruczok csak 14 bombát vetettek a Várba. E bombák legkisebbike is 60 font sulyu volt. Egy belopódzott kuruczkémet (tüzér) a várparancsnok e nap agyonlövetett. Utóbb a kuruczok ágyúzása és bombázása mind erősebbé vált s két hajón nagyszámú legénységet szállítottak át az innenső partra. A kuruczok a Vízivárosban gyülekeztek s foglaltak állást éjfélig. Éjfél után 2 óra körül szörnyű zsivaj között rohamoszlop alakjában fejlődtek, hogy a résre törjenek. E rés ekkoron még csak oly szélességű volt, hogy körülbelül 4 ember hatolhatott át rajta. A magyarok-, németek- és francziákból alakult rohamoszlopban azonban zavar támadt; egyik a másikat tolta előre, mig végre daczára a kuruczok folytonos ágyúzása- és bombázásának — a nagy zajjal kezdett roham visszavonulással végződött elannyira, hogy a Víziváros falain kivül kerestek menedéket. Az őrség élénk tüzelése miatt a támadók e rohamban halottakban sok embert vesztettek. Ezeket ott hagyták, sebesültjeiket azonban a kir. városba szállították. Aug. 21-én az ágyúzás és bombázás tovább folyt; a kuruczok egyúttal a kir. várostól egész a Vízivárosig oly mély futóárkot vontak, hogy a Várból mitsem árthattak nekik. Kucklánder újra megkísértette a hírszerzést; de nagy pénzigéretei daczára sem akadt vállalkozó. Kívülről sem lehetett a Várba jutnia senkinek sem, mert a kurucz őrök köröskörül — egymástól 10 lépésnyire voltak felállítva. Aug. 22-én a bombázás kezdetben enyhén folyt; egy istállót mégis sikerült felgyujtaniok. Erre ismét erősebb ágyúzás vette kezdetét, mely egész éjen át tartott. Ezalatt ismét 4—5000 gyalogos foglalt támadó állást két oldalról; tehát a várbeliek is megtették a megfelelő készületeket. Aug. 23-án kora reggel a támadás meg is történt. A kurucz seregből a szokott lárma közt 4—500 jobbára német és franczia gránátos (?) a várhegy macskauti oldalán foglalt állást — a réssel szemközt. Három órai kölcsönös ') A. R. I. 595. 1.
