Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)

180 szigeten levő marháik után; e csapat azonban mindenestől átpártolt a kurilczokhoz. Aug. 10-én ísmét szakadatlanul folytatták a Vár és Víziváros lövetését tüzes golyókkal, bombákkal és carcassokkal. A párkányi oldalon 18 ágyú és mozsár működött e napon; csak a bombákból 180 esett magába a Várba. Az ostromlók e napon a Szt. Tamáshegyről le a Kis-Dunáig futóárkot is hánytak, hogy az ottani sarokbástyához férkőzhessenek. A Vízivárost is folyton rettegésben tartották tüzes golyóikkal. Aug. 11-én a párkányi oldalról 18 ostromágyú megkezdte a réslövést a vízivárosi várfalon; vagy 800 lövés történt, melyek során körülbelül 367 tüzes golyót és bombát vetettek a Vár- és Vízivárosba. Az őrség egyik bombája viszont felgyújtotta az ostromhad egyik raktárát, mire táboruk (ugy látszik a Szamárhegy felől) egészen a szőlőhegyek mögé vonult. Ugyané napon egy franczia a Kis-Dunában •— nyakig a vizbe merülve — a folyam mentében végig kikémlelte a vízivárosi várfalakat és a lőtt rés minemüségét. Rákóczy aug. 11-én Párkányból kelt levelében tudósítja Bercsényi grófot, hogy holmi aprólékos fogj^atkozások miatt az ostromütegeket eddigelé nem állíthatta föl, habár a vármüvek bombázását már néhány nap előtt megkezdette. Az összes ostromütegek csak aug. 11-én hajnalban kezdették meg működésüket, még pedig oly hatással — írja a fejedelem — hogy mindnyájan oly reménységgel valánk: napnyugodta előtt az ostromot is véghezvitethetjük. De minthogy a Víziváros falán lőtt rés (közel a sarok- máskép vizibástyához) még nem volt elég nagy, a vérmes reményű Rákóczy az ostromot csütörtökre halasztotta (aug. 12.). Az ostromló seregben azonban zavar támadt; épen midőn az ostromra megindultak (estve), az a hír érkezett, hogy a budai ráczok máiVisegrádnál vannak. „Ez annyira megbóditotta vala az hadaknak elméjét, hogy hátrafutással kezdették az ostromot és gyalázatos megszaladásokkal az várbeli ellenség megrémülésének (ki is az várost pusztán hagyván, csak 16 emberrel őriztette vala) hasznát nem vehettem." Mivel az őrség a rést védhető állapotba igyekezett helyezni és mögötte árkot kezdett vonni, a fejedelem is folytatni parancsolta a rés lövetését s másnap azaz péntek estve (aug. 13.) másfélezer hajdút rohamra küldött, kik a várbeliek bomba és granátesője daczára kevés veszteséggel'(11 halott) el is foglalták a Vízivárost. A sebesültek számát nem tudja. A fejedelem erre megerősítteti a párkányi ágyusánczok lövőlyukait, mint a melyek az előző napi 'sürü lövésektől meggyengültek *) s a következő napon a Vár falán akarja a rés lövetését megkezdetni. Ennek falai sokkal gyengébbek lévén a Vízivárosénál, erősen reményli, hogy a romladozó kőfalat 3 nap alatt a földig töreti s igy a Vár három napnál tovább nem állhat ellen. A Víziváros népsége is teljesen felszorult vagy erővel is felhajtatott a Várba, következőleg nagy szorultságban lehet. Az ellenség egyébiránt nem sokat veszt*) A. R. I. k. 586—595. 1.