Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - I. II. Rákóczy Ferencz felkelésének okai; a felkelés első éveinek fejleményei megyénk területén.
165 150 emberével Esztergom várába szorult s utóbb maga is nemcsak kuruczczá lett, hanem a kir. kincstárnak sok száz frtjába került felszereléset is eladta 11. Rákóczy F.-nek. Minthogy e kárt neki kellett megtérítenie s azonfölül — kötelezvényre — a föntnevezett kapitánynak néhány száz frtot még kölcsön is adott, — ennélfogva az időközben elhalt Szűcs György hátrahagyott ingó és ingatlan vagyonából akarja magát lehetőleg kárpótolni. Kéri tehát a kir. városi tanácsot, hogy támogassa ez érdemben az ügy elintézésével megbízott udvarmesterét. 1) II. Rákóczy Ferencz Emlékirataiban maga sem nyilatkozik kedvezően a kurucz seregek átlagától. A kuruczok serege — főleg kezdetben — pusztán önkéntesekből álló néphad-jellegü volt, melyben a Tököly-féle felkelés tisztjei és egyéb szereplői játszanak kiválóbb szerepet. Ezek véleménye szerint legjobb volt az ellenségtől mentől távolabb táborozni, őröket nem állítani, sokat inni és aludni; s mikor az emberek és lovak már jól kiheverték magukat: 2—3 napig tartó sebes menetekkel utolérni, hevesen és vadul rátámadni az ellenségre; üldözni, ha megfutamodik s hirtelen visszavonulni, ha ellentáll. A nemesség nem szerette a gyalogsági (innét: a „talpasok" elnevezés) szolgálatot s nem ismerte fel annak fontos szerepét. Csak a várak és palánkok őrzésére való katonaságnak tartották. A török időkbeli magyar harczok traditiója is csak a gyors megrohanások, meglepések és lesek által nyert győzelmekből állott. Az állandó sorhadak fegyelmezettsége és gyakorlottsága, tüzfegyelme még ekkor idegen valami volt a magyarnál; mindezt a XIV. Lajos franczia király által küldött franczia és az átpártolt cs. kir. tisztek (gr. Eszterházy Antal, gr. Forgách Simon, Vak Bottyán stb.) segélyével megteremteni volt II. Rákóczy F. állandó és főtörekvése. Törekvéseit azonban nem sok siker koronázta. Tábornokai között sem akadt kiválóbb vezéri tehetség. Gróf Bercsényi Miklós, gr. Károlyi Sándor, gr. Forgách Simon, gr. Eszterházy Antal, Vak Bottyán, Ocskay László voltak még a legtehetségesebbek. A franczia tisztek közöl is csak vagy tizről emlékezik a fejedelem dicsérettel. A felkelés első mozgalmaiban szereplő tisztek jobbadán durva, részeges s a parasztelemből valók voltak, kik alatt a nemes szolgálni sem akart. A hadsereg alapjául szolgáló alkalmas altiszti kar is teljesen hiányzott. Az őrmester, káplár pajtása volt a közlegénynek s nem volt előtte -tekintélye. Gr. Bercsényi szerint, ha a sereg nem nyer azaz nem zsákmányolhat, megunja; ha pedig nyer : hazaviszi zsákmányát azaz mindkét esetben szétoszlik a sereg. 2) Aratáskor, szüretkor vagy .ha ellenség szállta meg illetékességi megyéjüket, akkor telhetőleg haza szökött az altiszt és legénység egyaránt. Ebben rejlett forrása s ez volt oly sok szerencsétlenség oka, hogy t. i. az ellenségnek gyakran legoktalanabb vállalatai is sikerültek. A felkelő had ereje és sikere leginkább a portyázások-, túlnyomó erővel vagy váratlanul intézett támadásokban rejlett; mig a nyilt csatákban rendesen vereséget szenvednek. 3) ]) Eszterg. kir. városi ltár. 1711. 11% sz. a) A. R. IV. k. 124. 1. 3) Nagyszombat 1704. Koronczó, Zsibó 1705. Trencsén 1708.