Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - I. II. Rákóczy Ferencz felkelésének okai; a felkelés első éveinek fejleményei megyénk területén.
163 1704. jan. 4-én szőnyi táborából vigasztalja és bátorítja Nedeczky Sándor nejét, Huszár Ilonát, ki férje, mint a budai comissio ülnökének távollétében — maga volt kénytelen vezetni az összes gazdasági ügyeket. Tudatja vele, 1) hogy csapataival a Duna mellé, Mocsára, Ács- és Szőnyre szállott; hogy se személyét, se jószágait illetőleg mitsem féljen, mert a kuruczok Szt.-Márton és Székes-Fehérvár felé tartanak; ha valóban van ok félelemre, ugy írjon, mert „én magam is az Esztergomi nagh városra szállok be, midőn népemmel kegyldnek az magam házánál az belső Városon becsületes szállást adok. Ne búsulion kegyld semmit" stb. Vigasztalja, hogy elhajtott marhái majd meglesznek, csak ne törje magát; ő becsületesen gondot fog viselni reá. Ugyanezen január hó folyamában azonban Bottyán kéz alatt már össze köttetésbe lép a kuruczokkal. A Tatát elfoglalt Lajos Gergely kurucz ezredeshez elküldi strázsamesterét, Kigyósi Pált, ki ott adott hite alatt biztosította a felkelőket, hogy az esztergomi magyar katonaság kész hozzájuk pártolni. Bottyán is azt kívánja, hogy értekezés czéljából egy megbízható kurucz jöjjön portyázni Esztergom alá. A kényes helyzettel való megalkuvás eszméje ugy látszik lassankint mind jobban tért foglalt Bottyán lelkében. Birtokainak megmentése és lehető biztosítása érdekében állott. Mint császári tiszt a felkelés terjedésével szemben méltán félthette birtokait; a birodalom nehéz és szorult helyzetében pedig a felkelés ügye annak győzelmével kecsegtetett s Bottyán számára is további emelkedést biztosított, ha a felkelők zászlajához csatlakozik. Gr. Bercsényi Miklós is márczius hóban Bottyánt újra felszólította, hogy jöjjön ki Esztergomból. Br. Kucklánder azonban valamikép neszét vette Bottyán titkos összeköttetéseinek vagy pusztán kaján kapzsisága által kieszelt gyanuokok alapján — néhány hó múlva, épen templomba-menetközben — (1704. apr. 18.) elfogatta és szigorú őrizet alatt börtönbe vettette. Br. Kucklánder a szó- vagy írásbeli közlekedéstől teljesen eltiltotta Bottyánt; önvédelmére alkalmat sem nyújtott elannyira, hogy elfogatása okát még a m. kir. udv. kanczellaria sem tudta. Ennélfogva felkéri (máj. 16.) a fő haditanácsot, hogy a Magyarországba küldött cs. biztos, gr. Lambergh által vizsgáltassa meg a császári ház iránt oly sok érdemet szerzett Bottyán ügyét. Október elején br. Kucklánder végre Bécsbe kisértette Bottyánt — további eljárás végett. Kolinovics György szerint, 2) ki ez időben unokájánál, Kralinovich Mátyás-, nyerges-ujfalusi plébánosnál tartózkodott, Bottyán ezen útjában az éjet Nyergesujfalun töltötte. Itt a parasztok kiásták a ház sárfalát, kimenekült s a neje eszközlésére eleve készen tartott paripa vagy halászsajka segélyével a Dunán átmenekült és II. Rákóczy Ferencznek esküdött hűséget. Mások szerint is Botytyán neje tette lehetővé szökését; t. i. megbízható nyergesujfalusiak kiásták a ház falát, ezen át kardjához juttaták a vitéz ezredest, ki levágván őreit — a ') V. ö. Nedeczky Gáspár : A Nedeczky család 203. 1. 2) Gabrielis Kolinovics Rer. Ungaricarum 1. XIII. 1742. 21. 1. M. N. Muzeum. 386. sz. 11*
