Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - I. II. Rákóczy Ferencz felkelésének okai; a felkelés első éveinek fejleményei megyénk területén.

162 küldenie katonaságát, melynek nincs sem állomáshelye, sem pedig szállása. Az ő szénáját, abrakját is már mind feletették. A Duna vonalát Vácztól Komáromig egyébiránt meg fogja védeni; habár mint az Istent, úgy várják már a kuruczokat az innenső félen is. Háromszáznál több lovasa s 200-nál több hajdúja is van; de nincsen pénze. Sürgeti tehát a pénz- és fegyverek küldését, mert már a magáéból is több száz frtot költött. Okt. 24-én Bottyán lovas és gyalog csapataival elhagyta Esztergomot és gr. Schlick táborába indult; november hóban azonban már a kuruczok (a zólyomi és nógrádi felkelt nemesség és paraszthad) által ostromzár alá vett Zólyomban találjuk Bottyánt, mint a várőrség magyar részének parancsnokát. „Innét — mint az medvét az lyukból, kivárom közinkben Bottyánt is" —• irja gr. Bercsényi Miklós az ostromzároló had vezérének, Radvánszky János, zólyomi alispánnak. Zólyom vára végre a szabad elvonulás feltétele alatt feladatott (decz. 7.). II. Rákóczy Ferencz ugy látszik már ekkor — Radvánszky utján — tábornoki állással kinálta meg Bottyánt, ha a felkelés ügyének szolgálatába lép. Bottyán Radvánszkyval beszélgetve vonult ki a várból.

1) Vájjon történt-e málékkor s minő megállapodás köztük — bizton nem tudni. Annyi bizonyos, hogy Radvánszky ez érdemben igen rejtélyesen ir Bercsényi grófnak, hogy t. i. a capitulatiókor olyasmi történt, mit többre becsül Zólyom vára megvételénél, mit azonban nem vethet papirra. A vár ostromában szintén részt vett Tolvay Ferencz is többek közt igy ir a zólyomi ostromról: Itt Bottyán János is benn rekedett vala, Mert régi nagy vitéz, némettel lovagla, De Tolvay Fereneznek tőlle lőn parola, Hogy az magyar ügyhöz ü szive meghajla. Ekkor Esztergomban németekkel méne, Hogy szép portékája s pénze el ne veszne, És hogy Esztergom is, magyar kézbe esne, Dunántul való nép, hogy hozzája gyűlne. Bottyán tehát ekkor még — legalább látszólag — hü maradott esküjéhez vagy habozott még s igy nem engedett a csábitó Ígéreteknek. Bottyán ezen hűségéről magasztaló szavakkal emlékezik maga a S. Jenő herczeg által tudósított király is. II. Rákóczy F. nyílt levele, melyben Bottyánt a dunántúli gyalog és lovas hadak tábornokává teszi, 1703. decz. 20-án kelt; de Bottyán még decz. 22-én Koháry utján — a toborzás folytatására pénzt s a legénység számára fegyvereket sürget— az elveszettek pótlására. Erre S. Jenő Pozsonyból (1704. jan. 2.) ujabb hadfogadó pátenst bocsát ki Bottyán részére s abban Fehér, Veszprém, Pest-Pilis és Solt, Esztergom és Komárom vármegyéket jelöli ki számára toborzási kerületül és állomáshelyekül. ») A. R. IX. k. 141 — 149. 1.