Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - V. Közmivelődési és társadalmi viszonyok
137 gát. A törvényszék tehát e czélból a borbélyt 2 havi várakozásra inti, melynek lefolytával igényt tarthat pénzéhez. • • II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében a háborúval járó súlyos veszteségekhez végül legsúlyosabb csapásul a pestis is járult, mely vagy 2000 • embert ragadott el a város és megye térületéről. Veszedelmes terjedésének meggátlásául a kormány megfelelő óvintézkedésekről gondoskodott. Királyi parancsszóra minden községnek két házat kellett felállítania; az egyik vesztegzárul szolgált az idegenek számára, a másik pedig- Lazaretum volt a betegek számára. Isten mentsen, hogy rá is szoruljunk -- irja a városi jegyző 1709. decz. 7-ről — jeléül annak, hogy Esztergom városa ekkoron még ragálymentes volt. Megye és város e tárgyban a kir. városi tanácsteremben közösen tárgyalták a kérdést;' a várparancsnoksággal egyetértőleg a káptalani házat jelölték ki vesztegzári helyiségül, a kir. város előtt romjaiban fekvő sörházat pedig qgyesült erővel felépítendő Lazaretumnak. A pestis terjedése következtében azonban már a következő évben, 1710. nov. 19-én a kir. város teljesen elzáratott minden külső érintkezéstől; mert a ragály kitört. A szegény embereket, kik nem voltak képesek magukat előzetesen ellátni a szükséges élelmiekkel, eltávolították a városból. 1) Br. Kucklánder várparancsnok huszárok- és hajdúkból álló kordont vont a város körül (nov. 21.) azon szigorú parancscsal „hogy a ki az erődítmény sánczain át csak be is merne szólni vagy kimegy a város elé — azt rögtön lőjék le." Még a marhákat sem volt szabad kihajtani. A kir. város azonban saját hatósági jogkörében sértve látta magát a várparancsnok ezen önkényü eljárása által. A következő napon tehát a tanács határozatot hoz a fa behordását és a saját területén gyakorlandó legeltetés lehetősége érdemében. 1710. decz. 19-én már a mészárosok sem hajthatták be ökreiket. A város tehát a császári hadak magyarországi teljhatalmú fővezéréhez, gr. Pálfy Jánoshoz fordul felterjesztésével, kinek rendeletére a városi kapuk egyik szárnyát megnyitották. A város lakói azonban csakis a városi jegyzőnél váltott (15 drért) útlevéllel ellátva — utazhattak el a városból. A pestis 1711. junius 11-én is még egyre pusztított ugyan, de a városban már szűnő félben volt s csak a megye egyes falvaiban szedte tömeges áldozatait. Végre a falvak is lassankint felmentettek az elzáratás terhe alól. Magában a kir. városban már január 10 óta meg volt engedve az élelmiszerek beszállítása. A molnár-mesterek is megtarthatták már szokásos közös évi istenitiszteletöket a városi plébánia-templomban, kivéve a szentgyörgymezeieket és más megmételyezett helyen lakókat. ( A pestis szomorú dulásaihoz csakhamar ujabb csapás járult a kitört marhavész alakjában. Huszár Pál szolgabíró és Soár Menyhért esküdt kimu*) U. o. Jegyzőkönyv, 1710—1711. 6. 1.
