Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - IV. Közgazdasági állapotok
( 115 történt, hogy pl. a város 1) a fazekasok czéhszabályai ellenében annyiban teszen óvást 1711. jul. 11-én, a mennyiben a mesterektől nem követeli meg világosan, hogy kath. vallásúak legyenek. Ez érdemben tehát a városi hatóságot előbb meg kellett nyugtatniok. A mint a valláserkölcsi életre egyáltalán, úgy a vallásos élet külnyilatkozataira is nagy súlyt fektettek. Az általuk választott templomban egyúttal külön oltáruk is volt (s saját védszentjük), melynél közös istenitiszteletüket tartották. A vagyonosabb czéheknek rendesen meg volt saját czéhzászlőjuk, melyet választott (rendesen a plebánia-templom) templomukban tartottak. Ez alá sorakozva vesznek részt a körmeheteken (mesterek és legények) rendszerint kétszer egy évben, t. i. űrnapján és oktáváján, továbbá Szt. Márk napján. A húsvéti gyónást és áldozást elmulasztó molnárt a czéh kizárta a kebeléből. A ki a körmenetet, pl. a csizmadiáknál, indokolatlanul elmulasztotta vagy a czéh évközi — rendesen 4 izben tartott istenitiszteletén (offertoriummal) meg nem jelent (az asszonyokat is ideértve), azt birsággal büntették, még pedig a mester 2 frtot, a legény 32 pénzt (a molnároknál 50) fizetett, melynek fele a czéh oltárát, fele pedig a czéh ládáját illette. A ki vasárnapon vasalt vagy az istenitiszteletet elmulasztotta, azt a szabók 50 pénzzel büntették; az utóbbi esetben igy büntették a molnárokat is. Epily bírságot fizetett hasonló czélokra a csizmadia mester vagy legény, sőt az asszonynép is, ha káromkodott, szitkozódott vagy társát piszkolta. Ismétlés esetében a birság kétszeresét volt köteles fizetnie, harmadszerü ismétlődés esetében pedig a czéhből is kizárták. A mi az esztergomi czéhek belső szervezetét és beléletét illeti, az egyes eltérő vonások daczára —• átlag alig külömbözik más városi czéhek általános jellegétől és szokás- vagy kiváltságon alapuló élet nyilatkozatai- és eljárásmódjától. Valamennyi czéh főczéhmestere a város főbírája; de közvetlenül a czéh élén áll a szakbeli czéhmester; a czéh mesterei szótöbbséggel választják az évforduló czéh-napon tartott közgyűlésen s esetleg helyettese is (al-czéhmester) volt. Az ekként megválasztott czéhmestert a tanács elé vitték, hol megesküdött kötelességeinek buzgó teljesítésére. A czéhmester kormányozta és vezette a czéh összes kül- és belügyeit; ő volt érdekeinek védője, a czéhláda s vele a pénztár őre; ő a lakomák és gyűlések elölülője; a mesterek ellenőrzője, munkáik felülbírálója; a czéh szabályainak őre, végrehajtója s az ellenük vétők birája. — Kifelé is ő képviseli a czéhet; a hatósággal és a fogyasztó közönséggel szemben legalább is erkölcsi felelősséggel tartozott a czéh ügyeit s a mesterek müveit illetőleg. Legalább minden évnegyedben (kántorgyülés) kötelessége volt saját házánál czéhgyülést tartani, melyen a czéh ügyeit tárgyalták, az esetleg felmerült panaszokat meghallgatták és elintézték. Ilyenkor felolvasták és megmagyarázták a czéhszabályokat és a czéh szükségleteire minden egyes mester bizoEszt. vár. Itár. Jegyzők. 1711. 76. 1. 8*
