Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - IV. Közgazdasági állapotok

110 önigazgatási elem, mely a czéhéletben kifejlődött s az a politikai jelentőség, melyre e testületek a városok kormányában emelkedtek, az a szigorúan vallás-erkölcsös élet és fegyelemmel párosult tisztességtudás, melyet a czéhszabályok a tagoktői megköveteltek, a városi társadalmi és önkormányzati élet egyik első rangú tényezőjévé tették az iparos osztályt. A törvényes tekintély tiszteletteljes elismerése, a testületi szellem ébrentartása, az egymásra utaltak testvéries támogatása, a betegek, özvegyek és árvák gondozása tekintetében a czéhintézmény valóságos társadalmi szükséget pótolt. Az ipar külömböző ágainak kifejlesztése, soliditása szintén a kifejlett czéhrendszer érdeme. A megyei czéhek mindenkor alárendeltebb szerepet játszottak. Azonban bizonyos, hogy a kor lehének megfelelőleg az egész czéhrendszer voltakép szintén csak kiváltság volt, mely a czéhek tagjainak, tehát az iparosok- és kereskedőknek sok előnyt biztosított a fogyasztó közönséggel szemben. Az eladás és vásárlás körül a czéh részére biztosított előnyök folytán az iparos uralkodott a városi piaczon. Úgy az iparosok mint a kereskedők a város uralkodó elemét képezték; tehát az érdekükben kiadott városi szabályrendeleteket is ők befolyásolták. Gyáripar ez idő szerint nálunk nem létezett. A városi hatóság, mint főczéhmester, tiszteletben tartotta a czéhek önkormányzati jogát s bizonyos hatósági szabad kezet engedett nekik. Legrégibb kir. megerősítést nyert czéhszabály az esztergomi csizmadiáké II. Ulászló idejéből (1496.) A várkapitányok és földesuraság (érsek) részéről megerősitett czéhszabályok közt legrégibb a borbélyoké, kikhez ez időszerint a sebészek vagy fürdősök is tartoztak (1597. és 1600.) A területén lakó iparosok legfőbb védnöke a földesúr volt. E czéhszabályok Mária-Terézia koráig nagyon vegyes jellegűek s mondhatnók egyéni természetűek. Csak Mária Terézia óta válnak a czéhszabályok jobban egyöntetűekké; I. F erencz 1804—1805-ben szabályozta ismét s teljesen egyöntetűvé tette a czéhrendszert, mely a mult század második felében már mind jobban hanyatlik, mig végre a törvényhozás 1872-ben teljesen eltörli. A mesterek czéhe (máskép öreg czéh) mellett megalakul az ifjú czéh vagyis a legények társulata; szabályaikat az öreg czéh adja s erősiti meg; esetleg a városi hatóság is. Esztergom iparosai az újjászületés második évtizedében már czéheket alkotnak s majdnem mindnyájan a királytól nyert czéhkiváltság alapján szervezkednek' részint önállóan, részint vegyes (vagyis egyesült iparágak) vagy több város hasonnemü iparosaival közös czéhek alakjában. Egyedül a borbélyok ragaszkodnak Örsi Péter várbeli alkapitány által részökre (1507.) kiadott és Kutassy János érsek által 1600-ban megerősített czéhszabályaikhoz; a helybeli serfőzők és ötvösök pedig a győri- s komáromi ötvösök- és serfőzőkkel együtt képeztek közös ötvös- és serfőző-czéhet. A helytartótanács e czéhszabályokat 1804-ben bekivánta; ennélfogva ezek