Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából
II. Adalékok Esztergom város és megye mivelődési s népességi viszonyainak történetéhez a XVIII. században - 1. Történelmi visszapillantás
51 ros lakosságát a netnességgel együtt 1696-ban, tehát 13 évvel a felszabadulás után — a legjobb esetben összesen 8ooo—gooo lélekre becsülhetjük. A kir. városban ekkoron 31 nemes lakott. A lakosság e csekély volta fölött nem is csodálkozhatunk; sőt Esztergommegye aránylag még előnyös helyzetben tűnik föl, ha meggondoljuk, hogy ugyanezen időben pl. Baranya, Tolna, Verőcze, Szerém és Pozsega vármegyékben összesen alig 20,000 ember lakik. Esztergommegye és város azonban e szomorú helyzete daczára még nem ürítette ki fenékig a szenvedések kelyhét. Alig néhány éven át élvezi a békésebb idők áldásait; alig fog hozzá az anyagi és szellemi mivelődése terén beállott százados mulasztások pótlásához vagy legalább az alapfeltételek megteremléséhez, máris ujabb belháború színhelyévé leszen. II. Rákóczy Ferencz felkelése, a vele járó súlyos veszteségek emberéletben és anyagiakban — újra teljes megsemmisüléssel fenyegetik lassú emelkedése és fejlődése csiráit. Az 1703—1711-ig tartó felkelés legalább 1710-ig állandó vészszel fenyegeti a megyét és várost. A vár és város majdnem állandóan a cs. és kir. őrség birtokában maradt, mig a megyében a kuruczok uralkodtak. II. Rákóczy Ferencz fegyverre hivó szózata megyénk lakosainak szivében is viszhangra talált. Az idők járása tehát ismét megnehezedett Esztergom fölött. A vármegye ez években átélt viszontagságainak és siralmas állapotának hü képét tükrözi vissza azon emlékirat, melyben a vármegye követei 1711-ben az országos concursus elé terjesztik a megye sérelmeit és átélt szenvedéseit. 2) Ez emlékirat szerint toll le nem írhatja, emberi nyelv ki nem mondhatja, hogy a szegény nép a felkelés alatt mennyit szenvedett a katonaság részéről. A vármegye 35 községe majd a kuruczok, majd a csász. katonaság téli, nyári beszállásolása és garázdálkodásaik következtében vagyonilag teljesen tönkre jutott. Vagyonától megfosztották, barmait elhajtották, tehát földjét sem mivelhette. Éhség és rabságba hurczoltatás fejezte be a faluk végromlását; teljesen elnéptelenedtek. Herbeville tábornok hada Erdélybe menet, majd Rabutin hada visszajövet (1705) sa következő év tavaszán történt ujabb átvonulása (Erdélybe) alkalmával a lakosság marhái, szekerei, gabonája, házi eszközei, erdei, szőlői, szigetei és gyümölcsösei, dunai malmai részint leromboltattak, részint elhamvasztattak. A hadi fuvarozásra kényszeritett emberek és barmaik részint elvesztek, részint ki tudja hova lettek. Mikor a kuruczok Érsekújvárt ostromolták és elfoglalták, a párkányi járás lakossága szétfutott vagy koldusbotra jutott. A lakosság összes élelmi ') E lakosság 12 egyházi és világi földbirtokossal együtt összesen 16.847 frt 25 dr. katonai (portio) adót fizetett 1699-ben. Ebből fizettek: a birtokos főpapok, főurak és nemesek 1018 frt 88 krt. Esztergom kir. város 1564 frt; a magyar katonaság 1399 frt 69 drt; az armalisták (jobbágytelken lakók) 84 frt 94 drt; a jobbágyság 12,779 frt 74 drt; tehát összesen 16,847 frt 26 dr. adót. Ezen kivül volt még a megye házi kiadása vagyis 4007 frt 42 dr. Ezt is a jobbágyság viselte. Eszterg. vármegyei ltár. Th. II. lit. D. fasc. I. nr. 1. 2) Esztergommegyei ltár. Theca. II. lit. G. fasc. I. nr. 1. Sándor Mihály alispán és Zlinszky Imre jegyző a -vmegye követei. 4*
