Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából
I. Esztergom és vidékének erődítései; a Várhegy, Víziváros és Esztergom sz. kir. város helyrajzi viszonyai - 1. Történelmi visszapillantás
11 ismét visszaveszik) az esztergomi erődítések hadtörténelmi szereplésének mintegy zárójelenetét képezik. A karloviczi béke (1699) értelmében hazánk nagyobb része végre felszabadult a török járom alól. A török hódoltság idejében oly fontos szerepet játszott végvárak helyzete tehát teljesen megváltozott; mert ezóta a Száva és Maros folyók képezték az ország déli határait. A török határoktól messze, az ország belsejében fekvő egykori végvárak költséges fentartása feleslegesnek mutatkozott. Ennélfogva már I. Lipót (1701 óta) leszállítja a várak létszámát; Visegrádot maguk a törökök rombolták le (1685); Léva, Székesfehérvár (1702), Tata, Veszprém, Palota s utóbb Érsekújvár stb. egymásután elvesztik várjellegöket. Bástyafalaik jó részben leromboltatnak s egyes fenmaradt romjaik alakjában csak megannyi emlékeit őrzik a régi háborús időknek. Esztergom, mint fekvésénél fogva is fontosabb hadászati pont, mely t. i. a dunai átkelést és a vizi közlekedést fedezi Bécstől le egész Budáig — továbbad is föntartatott az erőditett helyek sorában. Az erődítéseket a fenyegető veszélyekés felmerülő szükséghez képest többször megjavították; pl. 1685 és 1705-ben. Weiller hadmérnökkari kapitány tervezete szerint ') már 1707-ben jelentékeny újításokat eszközöltek a vár erősségének fokozása érdekében; a kornak megfelelő erődítések színvonalára azonban csak III. Károly uralkodása alatt emelkedett. A király br. Schuknecht Miksa várparancsnokot bízta meg a várerőditések hiányainak pótlásával. A mellékelt 1. ábra 1. sz. térképen látható külső erődítések egy része ekkor készült; az omlatag falrészek pedig megujjittattak. Utóda, Erős Ádám várparancsnoksága idejében a munka teljesen befejeztetett; ekkor, midőn múltjához képest a vár aránylag a legerősebbnek vala mondható, hangzik el az enyészet parancsa Esztergom erődítései felett. Erős 2) utódja, Weisz Péter, a vár utolsó parancsnoka volt. A vár ismét visszaszáll ősi birtokosai, az érsekek kezére. A várparancsnokok némileg hiányos névsora (1683—1762): 1683. Karlovitz ezredes; 1684. br. Bischofshausen Ezaiás, majd br. Gall Ádám; 1685-ben Strasser Ferencz alezredes; 1686-ban ismét Karlovitz ezredes (elesett ez évben Buda ostrománál). 3) A XVII. század végső éveiben br. Kucklander Ferencz volt a várparancsnok 1706-ig; 1706—1708 br. Bruggenthal; 1708—1719 ismét Kucklander; 1719—1732 br. Schuknecht Miksa; 1732—1761 Erős Ádám; 1761—1762 Veisz Péter. A vár történetében föntebb érintettük fordulat 1761-ben következett be. Mária Terézia királynő Barkóczy Ferencz kinevezése alkalmával a várat viszszaadta a herczegprimásnak (1761—1765). A török részről fenyegetett állandó veszedelem kora letűnt; ennélfogva a magyar országgyűlések (1722: 55 és *) Bécsi cs. és kir. közös hadügym. levéltára. Térkép-osztály. C. V. m. 3. Innland. Gran. -) f 1765-ben ; ferenczrendi öltönyben temettetett el a kir. városi ferencziek lauretomi kápolnájában, melyet br. Kucklander Ferencz Ferdinánd várparancsnok alapított. 3) V. ö. Knauz Nándor : Buda ostromához 75 s köv. 11.
