Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől
Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész
95 a Viola-család temetkező helyén. A Schalkház-mauzoleum oldala mellett elvezető, dombnak kaptató út szélén tartunk. Ezen a részen hirtelen nagy eséssel szakad a domboldal. Valóságos kiserődszerű építkezést kívánt az egyenetlen talaj. Csak oldalt, több lépcsőfok segítségével közelíthető meg a sírhely és a sírkövek homloktere. Az úttól befelé induló első sírkő Viola Mihály-l szólítgatja a messzi múlt árnyai közül, a ,,legjobb férjek egyiké"-t, aki 1849-ben hajtotta fáradt fejét a koporsó vánkosán, abban az időben, amikor a forró júliusi napok izzásakor Görgei seregének elvonulása után Esztergom vármegye a rémuralom kiszolgálóinak kezére került. A középső síremlék Viola Ferenc „városi tanácsnok" enyésző porai fölött őrködik, kit utolsó útjára is híven elkísért a hitves : Mollik Mária. „Hideg tetemeit" a közös családi sírhely őrzi. A harmadik márványemlék Viola Imré-1, „Esztergom városának másod szószólóját — utóbb képviselőjét" emlegeti, aki életének 74. évében rázta le földi bilincseit. Egy évvel korábban került a sír marasztaló hantjai alá Viola Imréné Bulits Erzsébet. A sírkő ívmezeje alatt az írás Viola Flóris „m. kir. áll. vasúti mérnök" haláláról vet pár emléksugarat. A Lábady-család síremlékén fájdalmas sorok siratják ifj. Labady Lajos-1, Szany községnek a halál adóját ifjú évekkel fizető tanítóját. Az élet és halál Urához fohászkodnak a vesztesek :
