Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

89 polgár életének futását vázolja : E szomorú emlék jelenti nemzetes Rigler János úr Esztergom városi tanácsnok hideg tetemeit, mint elkeseredett özvegyének és két nevendék magzatinak szeretetzálogát. — A város érdemes „tanácsnoka" életének 82., „választott polgárságának pedig 52. esztendejében" 1834-ben hullott vissza a földbe, ahonnan testének romlandó anyagát kapta. Kopár sírja felett ez az emlékezés igyekszik hessegetni a feledés sűrű árnyait. A sor végén régen szebb napokat látott dúsveretű, kovácsolt, díszes vaskereszt küzd az idő mindent feledésbe taszító erejével. Táblájáról eltűnt a tájékoztató név, csak a sír dombja jelzi, hogy a fejénél vasban álló sírkeresztnek valaha egyéb dolga is volt mai névtelenül vállalt szerepénél. Egy sírral lejjebb kell szállnunk, hogy a széltől-szélig terjedő vizsgálódás során tovább haladhassunk. A Rochlitz-család síri pihenője a sima vonalak mai modorában igyekszik megoldani a síremlék gondolatát. A félkörrel megkezdett háttér után a sírlapokat kerekded kőfedelekben építették. Kő-virágkosár ad befejezést a jól és újszerűen elgondolt tervezésnek. A háttérül szolgáló enyhe köríves fal hajlatán sorakoznak fel a sír lakóinak nevei : Rochlitz Artúr — Rochlitz Ida — Rochlitz Arturné Markó Jolán. Az egy napot megért Rochlitz Elemérke apró koporsója süllyedt utoljára a másvilág előcsarnokába.