Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - II. telekrész

67 Ha földi mérték szerint szót ejthetünk földi boldogságról, az Ür kegyes volt hozzá, Hatalmas lelki, szellemi, testi erővel áldotta meg. Boldog családi életét nyolc értékes gyermekkel ajándékozta meg. Ifjú éveiben az alkotó élet nyitott előtte kaput. Zivatarok múlása után eljutott mindahhoz, amihez tehetsége a mértéktartás józanságával eljuttathatta. Látta az ezeréves ország — igaz, férgek rágta, de mégis csak erőtől duzzadónak álmodott — csillogó, gazdag esztendeit. Káprázatosnak tűnő fényeskedés után nem érhette meg az ezeréves épület idegtépő robajjal reccsenő összeomlását. Eltávozott a boldogan álmodó öregkor békébe hulló határán, mielőtt a földrengés őt is megrázta, kétségbe döntötte volna. Nála a kissé hosszabbra nyúlt „halálleheletű" élet valóban csak elővárosa volt a lelkek boldog életének, melynek „kapuja az, amit halálnak nevezünk". — Nagy fia előtt vette ki helyét az árnyak lakásában atyja : Feichtinger Ferenc érseki főszámvevő. Az írás szerint szerettei között nyugszik Dr. Feichtinger Sándorné Massa Mária, Nógrád vármegye főorvosának leánya, akit — kettejük életében — gyermekekkel megáldott 59 esztendő kapcsolt jóságos urához. A svéd gránitoszlop bal oldalán aranyos betűk ifj. Feichtinger Ernő dr. kir, törvényszéki jegyző, tart. hadnagy hősi áldozatát idézik. A 3. oszt. hadiékítményes katonai érdemkereszt tulajdonosa a Kárpátok védelmében Brzozowá-n 1914. dec. 14-én