Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - II. telekrész

56 Róza, Gizike és Mariska következnek egymás után az elmúlás ki nem hagyó lánc-sorában. Haubentaler András neve csak a nagyon beavatottak előtt ismerős és feljáró a mult feledésbe zuhanó ködéből. A város egykor dúsgazdag és tekintélyes polgára nem „egyszerűen" elpusztuló nevet szerzett családjának. Ö Esztergom városának utolsó céhmestere. Ilyen módon megbolygatott emléke talán nem tiltakozik a tülekedő élet hangos lármájába rántó kísérlet ellen. — Hiibschl Antal a mult század negyvenes évei előtt a vármegye főorvosa, akkortájt fizikusa volt. A XIX. század első évtizedében Vácról Esztergomba került család értékes tagját veszítette a hivatásának rövid ideig élő, korán elköltözött fiatal orvosban. Buzárovits Gusztáv jócsengésű neve a mult század nyolcvanas éveinek küszöbe felé igazítja az emlékkeresőket. Ez a vállalkozó szellmű, kitűnő üzletember rövid idő alatt országosan ismertté teszi nevét. Nyomdája a folyóiratokon, hírlapokon, mindenféle nyomtatványon kívül az önálló, nagyobb müvek oly nagy számát jelenteti meg, amilyennel nem sok vidéki város büszkélkedhetik. Korai halálát sírják a be nem váltott remények, a bús ciprusok a fehér sírkő két oldalán. Szomorú egymásutánban tünedeznek fel a nevek : Buzárovits Jenőke, Gloger Árpád, Id. Buzárovits Nándor, Gloger József, Buzárovits Gusztávné Gloger Riza, Philipp Konrádné Buzárovits Margit.