Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

A temető művészei, kőfaragói

4 98 szűkebb hazájuknak a neve többször feltűnik a halottak városának utcáin az emlékkövek, sírkeresztek elmélázó lapjain. Piszke Vénusz Józsefet, Wilheim Mórt és Stark Józsefet küldötte el a sírkert márványainak hallgatag találkozójára. Munkáikkal egészítődik ki sokszínű mozaikká az a kép, mely a kffvek seregszemléjének során nyugtatón jutalmazza egybefogó áttekintésre törekvő fáradozásunkat. A Dunavonal községeinek kőszármazékai a jó testvérek megértő érzésével, a másoknak kijáró érdeklődő figyelemmel szemlélgetik egymást és helyezkednek el a közös hivatás vártázó helyein. Együttesük nem ismeri a lélekbontó veszekedést, tülekedést. Hallgatnak! Talán csak akkor játszik merev szoborarcuk és zendül halottas szóra összezárt ajkuk, miko/ a hold rézkorongjának hideg fénye ömlik csillogó testükre, s hűvös éjtszakai szellők vonója nyomán tör elő kőmellűkből halottas zsolozsmájuk. De ezt sem maguknak dongják, hanem azoknak vissza-visszajáró emlékére, akiknek fáradt feje a lábuk elé lebocsájtott koporsóknak halotti párnájára hullott. A művészi, nagyobb alkotások kisded csapatán s a szokásos síremlékek népesebb seregén kívül kisebb munkák is szerephez jutnak. Alkotóikról, alkotásaikról kötelességszerűen szintéin meg kell emlékeznünk. Hiszen művészi érzékkel kifaragott emlékeik érdemesen és joggal beletartoznak a test szerves egészébe. A Búri-család sírja felett, Vénusz Jó-