Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

A temető művészei, kőfaragói

490* tal, Král Gyula, Havas, Somogyi, Som­mer-Weniger, Sternberg nevek mind azt bizonyítják, hogy az esztergomiak szűk városuk határain túlról is szívesen sze­rezték be sírjaik kőemlékeit. Sőt a szé­kesfőváros külső területeiről sem feled­keztek meg szertenéző útjuk során. Fel­keresték az óbudai farkasréti temető szomszédságában szorgoskodó Gillár­Flimm kőfaragó műhelyét. El-ellátogat­tak a kőbányai új temető mellé is, hogy Valentin Vilmos kőporos munkahelyén tájékozódjanak, lássanak. Elnézegettek Pál Mátyás otthonába, melynek falai az óbudai temető közelében verték vissza a láztól fűlő munka ütemes zaját. Nem ma­radt előttük ismeretlen a pesterzsébeti Tarr mester neve sem. Mert hát mégis osak jobban esik a szemnek a több szem­lélése, s könnyebben akadunk az ízlé­sünk szerint elgondolt emlékre, darabra, ha bőségesebb a választék, és több he­lyen nézhetünk, tekinthetünk szét. A legújabb időben a Dunaharaszti Kő­bányák R. T. jelentkezett a verseny jo­gán és igényével. Glatz Gyula polgármes­ter síremlékével nyitotta meg szereplését az itteni temetőben. Természetes, hogy az emlékek dandára az esztergomi mesterek faragó keze alól került ki. Nem maradnak el mellőlük a Piszke—Esztergom közötti Dunavonal kőfaragással foglalkozó községeinek nagy kőüzemei sem. A gépekkel felszerelt kor­szerű, kényesebb igényeket is kielégítő műhelyekből sok figyelemr®méltó emlék

Next

/
Oldalképek
Tartalom