Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

A temető művészei, kőfaragói

479* A temető művészei, kőfaragói. A lét szűk határai közé szorított, ember ijedten ébred rá az idők elmerítő árjának szakadatlan zúgású iramlására Ösztönszerűen az örök gondolata az állandó fogalma felé fordítja riadt tekintetét. Az értékek legelsejének tartja mindkettőt. Jelzőkül használja mindazoknak magasztaló kiemelésére, amelyek közel állanak szívéhez, s nem húnyó csillagai értelmet kereső életének, Örök hűségről álmodozik, örök barátságot emleget. Örök szomorúságba ágyazza fájdalmát. Időn átütő örök emléket igyekszik állítani az elszálló hírnévnek, tünő nagyságnak, múió dicsőségnek. A régiek azt gondolták, s gyermekkorunkban magunk is. úgy vélekedtünk, hogy a dombos sír, a boltozott kriptaüreg, a temető márványa, a koporsó örök lakás cl nem múló figyelmeztető azok számára,